Az ENSZ 1992-es Biodiverzitás Egyezménye óta az emberek, társadalmi csoportok, kormányok egyaránt a fenntarthatóbb életmódra való törekvést helyezik előtérbe. Az emberiség exponenciálisan növekvő fogyasztási igénye egyre több erőforrást kíván. Ennek egyik következménye, hogy a természeti tájak az emberi beavatkozások révén közvetlenül, közvetetten és kumulatív hatásokon keresztül is degradálódnak.

Egyre egészségtelenebb környezetünk nem csak az emberiséget veszélyezteti, de fajok kihalásához is vezet. A nagy kérdés az, vajon meg tudjuk-e állítani ezt a trendet, vagy csak próbáljuk túlélni a problémákat?

A tájjal mint komplex rendszerrel foglalkozó tudományos diszciplínák képviselői hatalmas kihívással néznek szembe, amikor kreatív tervezési megoldásokkal és új lehetőségekkel próbálnak olyan megoldásokat keresni, amelyek révén optimális alkalmazkodást tesznek lehetővé a gyors környezeti változásokkal kísért globális problémával, a klímaváltozással szemben.

A tananyag olyan kérdések megválaszolásán keresztül kíván e folyamatba betekintést nyújtani, mint hogy: Az abiotikus, biotikus és kulturális értékek, illetve információk miképp integrálhatók a tájértékelési és -gazdálkodási folyamatokba? Milyen tudás és képességek szükségesek a fenntartható tájgazdálkodás megvalósításához? Mely tájhasznosítási formák kialakítása során valósítható meg a fenntartható tájkezelés társadalmi igénye?

A kurzus olyan ismeretanyagot szolgáltat a leendő szakemberek számára, amellyel be tudják azonosítani a problémákat, elemezni képesek, és meg is oldják a lokális, illetve regionális fenntartható tájgazdálkodással kapcsolatos kérdéseket.

A tantárgy integrált szemléletű ismeretanyagot kíván nyújtani az alkalmazott és tájökológia, tervezési módszerek, természeti erőforrás-gazdálkodás témakörökben.