Természetvédelmi területek
Az ökológiai hálózat projekttérséget érintő területei elsősorban a Körösök ártere,
a folyóvölgy és a holtágak, illetve a Natura 2000 különleges madárvédelmi területeknek és különleges természetmegőrzési területek
Ökológiai hálózat
Az ökológiai hálózat projekttérséget érintő területei elsősorban a Körösök ártere, a folyóvölgy és a holtágak, illetve a Natura 2000 különleges madárvédelmi területeknek és különleges természetmegőrzési területek.
Védett természeti területek
A térség természeti értékei a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területén találhatók. A térségben a megye négy országos jelentőségű természetvédelmi területe közül egy található itt, valamint egy nemzeti park terület, továbbá a megye helyi jelentőségű természetvédelmi területeinek több, mint kétharmada (33 db, 376 ha), a helyi jelentőségű természetvédelmi értékek 40%-a (57 db) lelhető fel a térségben. A ReGrIN közel egytizede (8834 ha) országos védettséget élvez.
Kígyósi-puszta
nemzeti park részterület
A Kígyósi puszta (HUKM10001) területe 8834 hektáron terület el, egyben Különleges Madárvédelmi Terület (Special Protection Area,SPA) és országos jelentőségű védett terület is.
Az Alföldön egykor vándorló folyók ágai hordalékukkal építették a tájat. A kiszáradt medrek, folyóhátak hosszan követhetők a Kígyósi pusztán még ma is. A vízszabályozás óta már nem a folyók, hanem az erózió és a defláció alakítják a tájat. Az elzárt medencék, laposok elszikesednek, a terméketlen padkafenék területe lassan, de biztosan nő, ezeket a padkaperemek határolják, jellegzetes sziki növényzetükkel. A magasabb részeken sztyeppesedés figyelhető
meg, de az eredeti erdős sztyepp csak kis helyeken maradt meg. Szabadkígyós környékén a tatárjuharos tölgyerdő utal erre. A puszta nagy része ma is őrzi természetes állapotát, többszöri kísérlettel sem sikerült megindítani a szántó művelést. A belvizeket nem tudták lecsapolni, így belvizes években a puszta nagy része hosszú ideig víz alatt áll.
Állatvilágából kiemelkedik a nagy goda (Limosa limosa), mely a nedves, füves réteket, kaszálókat kedveli. Védett állat a molnárgörény (Mustela evesmannii) is, melynek hazánk a legnyugatibb élőhelye. Életmódja a nyílt pusztákhoz kötődik.
Területe: 4783 hektár
Élettájak: csenkeszes-ürmös szikes rét, ecsetpázsitos szikes rét
Növényvilága: A klasszikus szolonyeces szikesekhez kötődő mikrodomborzati formák és növénytársulások teljes skálája megtalálható a területen. A padkák növénytársulását sziki csenkesz (Festuca pseudovina), sziki üröm (Artemisia santonicum) alkotják. Előfordulnak itt a sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicum) egyedei is. Vaksziken a bárányparéj (Camphorosma annua) fordul elő. A szikesek jellemző élőhelye a szikes rét (buglyos boglárka (Ranunculus polyphyllus), sziki kányafű (Rorippa kerneri), kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum)). Az ürmös-puszta (erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana), sziki varjúháj (Sedum caespitosum), egyvirágú here (Trifolium ornithopodioides)). A mézpázsitos szikfok, a vaksziknövényzet (sziki ballagófű (Salsola soda), magyar sóballa (Suaeda pannonica), magyar palka (Cyperus pannonicus)). A cickórós-puszta és a sziki magaskórós növényzete (bárányüröm (Artemisia pontica), réti őszirózsa (Aster sedifolius).A pusztákon láthatjuk az orvosi székfű (Matricaria chamomilla var. Salina) néhol összefüggő állományát és a sziki sóvirág (Limonium gmelini) lila virágjait. A nedves rétek uralkodó növénytársulása az ecsetpázsitos sziki rét. Társulás alkotó fajai a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), a fehér tippan (Agrostis alba). A löszpusztagyepek mára kis zárványokként mezsgyékre, földvárakra, a szikes környezetből kiemelkedő padkákra szorultak vissza. Kiemelkedő fajai az endemikus, az országban csak itt előforduló erdélyi hérics (Adonis hybrida) és a kónya zsálya (Salvia nutans), továbbá jellegzetes a szennyes ínfű (Ajuga laxmannii), a kék atracél (Anchusa barrelieri), a vetővirág (Sternbergia colchi ciflora), a karcsú orbáncfű (Hypericum elegans), a macskahere (Phlomis tuberosa), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a selymes boglárka (Ranunculus illyricus), a pusztai gyújtoványfű (Linaria biebersteinii), a bérci here (Trifolium alpestre), a nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale). A sztyepcserjések szintén csak kis fragmentumokban maradtak fenn, növényei a parlagi rózsa (Rosa gallica), törpemandula (Prunus tenella)). A belvizes szántók olyan értékes iszapnövényzetnek adhatnak otthont, mint iszapfű (Lindernia procumbens), henye káka (Schoenoplectus supinus) Kipusztult többek között a csajkavirág (Oxytropis pilosa), festő csülleng (Isatis tinctoria). A puszta keleti oldalát egy téglalap alakú erdő, az ún. Nagyerdő szegélyezi. Az erdő részben természetes, részben telepített. Kocsányos tölgy (Quercus robur), kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), csertölgy (Quercus cerris), mezei juhar (Acer campestre), vadkörte (Pyrus pyraster) és mezei szil (Ulmus minor) alkotja a faállományt.
Állatvilága: A vonuló vízimadarak stratégiai pihenőhelyeként használják a területet. Megfigyelhető a póling (Numenius sp.), cankó (Tringa sp), goda (Limosa sp.), éjszakázó helye a lúd (Anser sp.) és réce (Anas sp., Aythya sp.) csapatoknak. A puszta gyülekező- és pihenőhelye a fehér gólyáknak (Ciconia ciconia) és darvaknak (Grus grus). De megtalálható a bakcsó (Nycticorax nycticorax), a kék vércsék (Falco vespinus), a hamvas rétihéja (Circus pygargus), a piroslábú cankó (Tringa totanus), a nagy goda (Limosa limosa).
Dénesmajori Csigáserdő
A Fekete-Körös hullámterében elhelyezkedő 5,1 hektár füzes (Salicetum) a benne élő csigafauna alapján kapta meg a védettséget 1997-ben. A területen 12 csigafajt mutattak ki. A fajok közül természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű a védett bánáti csiga (Chilostoma banatica) előfordulása. A faj viszonylag szűk elterjedési területen található meg, mely a Keleti-, Déli-Kárpátoktól az Alföld keleti pereméig húzódik. Állománya, elterjedési területe összeszűkülőben van, ezért élőhelyeinek védelme fontos feladat. Magyarországon néhány szigetszerű, kis állománya van jelen e fajnak. Magyar területre a Tisza-, Maros-, és a Körös-völgyön keresztül juthat. A védett területen még számos, az Alföldön ritka, hegy- és dombvidéki csigafaj is megtalálható
NATURA2000 területek
A ReGrIN mintegy 19%-ka (19.149 ha) tartozik a Natura2000 területekhez.
Különleges madárvédelmi területek (SPA Special Protection Area) |
Kígyósi-puszta |
Kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területnek jelölt területek |
Gyula-szabadkígyósi gyepek |
Jóváhagyott különleges természetmegőrzési területek |
Körösközi erdők |
Sarkadi Fási-erdő |
Gyepes csatorna |
Jóváhagyott kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek |
Gyula-szabadkígyósi gyepek |
Fekete-, Fehér- és Kettős-Körös |
A Regionális Zöld Infrastruktúra-hálózat természeti területei alrendszerét az ökológiai hálózat (védett természeti és Natura 2000 területek), valamint a régió természetes és féltermészetes tájfoltjai alkotják.
Habár a térségben a szántóföldi növénytermesztés erős dominanciával bír, Békés megyei viszonylatban mégis számottevő a féltermészetes, természetközeli tájak kiterjedése is: az erdők, átmeneti cserjés, valamint zártkert és legelőterületek közel egyharmadát teszik ki a területnek (gyepterület: 14%; erdőterület: 10%; vizes területek: 7%). Ezek a területek fogják alkotni a ReGrIN potenciális természeti területeit, amelyek az országos ökológiai hálózat elemei és az azt kiegészítő legfontosabb regionális-táji szintű hálózati elemek (11. ábra):
- helyi védettségű természeti területek,
- kisvízfolyások (patakok, erek, stb.) medre és parti sávjai, valamint egyéb vízfelületek (holtágak, morotvák, tavak, tározók),
- erdőterületek (meglevő erdők és tervezett erdősítések): Gyula és a Kettős-Körös térségében,
- gyepterületek,
- extenzív műveléssel fenntartandó mezőgazdasági területek,
- zöldfolyosók (táblahatárokhoz és települési területekhez illeszkedő védőzöldsávok, véderdő telepítések).