Gyepek

Szikes gyepeket elsősorban a táj délkeleti végén, Békéscsabától délre találunk. Flóratörténeti és természetvédelmi szempontból jelentősek a löszmezsgyék, számos pontusi-pannon (szennyes ínfű – Ajuga laxmannii, kónya zsálya – Salvia nutans, pusztai meténg – Vinca herbacea) és mediterrán (vetővirág – Sternbergia colchiciflora) löszpusztai fajjal. A fennmaradt természetes élőhelyfoltokon jellemzők az ürmös szikesek (sziki, cérna-, és egyvirágú here – Trifolium angulatum, T. micranthum, T. ornithopodioides, erdélyi útifű – Plantago schwarzenbergiana), vakszikesek (bárányparéj – Camphorosma annua, seprűparéj – Bassia sedoides, sziksófű – Salicornia prostrata, erdélyi sóballa – Suaeda salinaria), sziki ecsetpázsitosok (kisfészkű aszat – Cirsium brachycephalum, buglyos boglárka – Ranunculus polyphyllus), sziki magaskórósok (bárányüröm – Artemisia pontica, réti őszirózsa – Aster sedifolius, sziki kocsord –Peucedanum officinale). Gazdag a löszmezsgyék (kenderziliz – Althaea cannabina, törpemandula –Prunus tenella, nyúlánk sárma – Ornithogalum pyramidale, vajszínű here – Trifolium ochroleucon, csajkavirág – Oxytropis pilosa) és a töltések növényzete (nagy gombafű – Androsace maxima, sáfrányos imola – Centaurea solstitialis, réti iszalag – Clematis integrifolia). Jellemző a területen a rizstermesztés. A rizsföldek jellegzetes fajai a pocsolyalátonya (Elatine alsinastrum), háromporzós látonya (E. triandra), iszapfű (Lindernia procumbens) és henye káka (Schoenoplectus supinus). Az ártereken ecsetpázsitos kaszálóréteket és ártéri fűz-nyár ligeteket találunk. Az özöngyomok elsősorban a mezsgyéken és a csatornák mentén terjednek. Kipusztult fajok: tavaszi hérics (Adonis vernalis), tekert csüdfű (Astragalus contortuplicatus), nagyezerjófű (Dictamnus albus), vízi lófark (Hippuris vulgaris), festő csülleng (Isatis tinctoria), mételyfű (Marsilea quadrifolia), mocsári aggófű (Senecio paludosus), hólyagos here (Trifolium vesiculosum).

Gyakori élőhelyek: B6, OC; közepesen gyakori élőhelyek: H5a, F1a, F1b, RA; ritka élőhelyek: F2, RC, D34, BA, B1a, J4, OB, RB, F4, P2b, A1, J6, OA, B2, B3, P2a, A3a, F5, B5, F3, J3, D6, M6, A23, P7, A5, I1, I2.

Fajszám/gyakoriság: 400-600; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 3, bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 4, selyemkóró (Asclepias syriaca) 1, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 3, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 1.

A hajdan jellemző löszsztyepp-vegetációt az igen jó minőségű csernozjom talaj miatt szinte teljes egészében felszántották, mára szántók és lakott területek uralják az erősen fragmentált Békési-hát kistájat. Szikeseket főleg Orosházától délre és a táj keleti részén találunk. Természetes vízfolyások csak elvétve fordulnak elő. Erdőben szegény vidék, a kevés ültetett erdő is javarészt jellegtelen. A táj regenerációs képessége rossz. Az özönnövény-fertőzöttség aránylag alacsony.

A löszpusztagyepek mára kis zárványokként mezsgyékre, földvárra, szikes környezetből kiemelkedő padkákra szorultak vissza (kiemelkedő fajai az endemikus, az országban csak itt előforduló erdélyi hérics – Adonis × hybrida – és a kónya zsálya – Salvia nutans, továbbá jellegzetes a szennyes ínfű – Ajuga laxmannii, kék atracél – Anchusa barrelieri, vetővirág – Sternbergia colchiciflora, karcsú orbáncfű – Hypericum elegans, macskahere – Phlomis tuberosa, tavaszi hérics – Adonis vernalis, selymes boglárka – Ranunculus illyricus, pusztai gyújtoványfű – Linaria biebersteinii, bérci here – Trifolium alpestre, nyúlánk sárma – Ornithogalum pyramidale). A sztyeppcserjések szintén csak kis fragmentumokban maradtak fenn (parlagi rózsa – Rosa gallica, törpemandula – Prunus tenella). A szikesek jellemző élőhelye a szikes rét (buglyos boglárka – Ranunculus polyphyllus, sziki kányafű – Rorippa kerneri, kisfészkű aszat – Cirsium brachycephalum), az ürmöspuszta (erdélyi útifű – Plantago schwarzenbergiana, sziki varjúháj – Sedum caespitosum, egyvirágú here – Trifolium ornithopodioides), a mézpázsitos szikfok, a vaksziknövényzet (sziki ballagófű – Salsola soda, magyar sóballa – Suaeda pannonica, magyar palka – Cyperus pannonicus), a cickórós puszta és a sziki magaskórós (bárányüröm – Artemisia pontica, réti őszirózsa – Aster sedifolius). A belvizes szántók is értékes iszapnövényzetnek adhatnak otthont (iszapfű – Lindernia procumbens, henye káka – Schoenoplectus supinus). Kipusztult többek között a csajkavirág (Oxytropis pilosa), festő csülleng (Isatis tinctoria).

Gyakori élőhelyek: F2, OC, F1a, RC, H5a; közepesen gyakori élőhelyek: B1a, BA, B6, RB, F4, P2b, F1b, OB, L5; ritka élőhelyek: J6, D34, RA, B5, F3, F5, P45, OA, A1, A3a, P2a, B2, D6, B3, I1, A5, M6.

Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 3, bálványfa (Ailanthus altissima) 3, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, selyemkóró (Asclepias syriaca) 1, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 1, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 3, amerikai alkörmös (Phytolacca americana) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 1.

Vissza