A tájszerkezet alakítása szempontjából elsődleges a megye ökológiai hálózati rendszerének kiteljesítése, a meglevő elemek összekapcsolásával, illetve kiegészítésével. Az ökológiai hálózat legértékesebb és legmagasabb szinten védett elemei az országos védettségű természeti területek, a nemzeti parki területek és természetvédelmi területek. Ezek kisebb-nagyobb zöld szigeteket képeznek és közöttük húzódnak a Körösök vízrendszeréhez kapcsolódó vizes-nedves, gyepes-erdős természeti és extenzív mezőgazdasági területsáv által alkotott fő ökológiai folyosó. Mindezek az elsődleges (országos) szintű ökológiai hálózatot képezik, amelyekhez a helyi védettségű és természeti területek, a meglevő és tervezett ökológiai- és zöldfolyosó együttese által képzett másodlagos ökológiai elemekkel egészülnek ki. Az ökológiai folyosók a megye természetföldrajzi sajátosságainak megfelelően elsősorban a kisvízfolyásokhoz, illetve azok erdőihez, továbbá az extenzív gyepekhez kapcsolódnak. A zöldfolyosók a meglevő és tervezett művi tájelemek (közlekedési és más műszaki infrastruktúra nyomvonalak, új beépítések, településszegélyek) zöldfelületi kiegészítését, környezetvédelmét és tájbaillesztését szolgáló meglevő és tervezett zöldsávok, véderdősávok és erdősítések.

Az országos ökológiai hálózat elemeit kiegészítő legfontosabb megyei szintű hálózati elemek az alábbiak:

• helyi védettségű természeti területek,
• kisvízfolyások (patakok, erek, stb.) medre és parti sávjai, valamint egyéb vízfelületek (holtágak, morotvák, tavak, tározók),
• erdőterületek (meglevő erdők és tervezett erdősítések): Gyula és a Kettős-Körös térségében,
• gyepterületek,
• extenzív műveléssel fenntartandó mezőgazdasági területek,
• zöldfolyosók (táblahatárokhoz és települési területekhez illeszkedő védőzöldsávok, véderdő telepítések).

Békés megye zöld infrastruktúra hálózata (tavak, folyók, erdők, tanyák rendszere) folyamatosan átalakulóban van. A térség fejlődésével párhuzamosan ezek a természeti erőforrások egyre nagyobb nyomásnak lesznek kitéve. A zöld infrastruktúra a lakosság jólétét és egészséges környezetét jelenti, hasonlóan, mint a szürke infrastruktúra rendszere. A környezeti vagy zöld javak tiszta levegőt és vizet biztosítanak a térség lakosságának, a természeti rendszer optimális működéséhez járulnak hozzá, ezáltal csökkentve például az árvízi kockázatokat vagy a szélerózió veszélyeit. A zöld infrastruktúra hálózat összességében jelentős környezeti előnyöket biztosít a megye társadalmának. A hálózat fenntartásával és fejlesztésével történelmi és kultúrtájainkat őrizzük meg. A zöld infrastruktúra védelmével a térség táji értékeit biztosítjuk hosszú távon a jövő generációinak.

A ReGrIN az élőhely-helyreállítási program résztevékenység céljainak és célkitűzéseinek keretrendszere, amely meghatározza a legfontosabb feladatokat, operacionalizál és költséget tervez.

A tevékenység fő célja, hogy megtervezze a zöld infrastruktúra hálózat potenciális összetevőit, és értékelje a projekttérség zöld infrastruktúra rendszerét.

A zöld infrastruktúra a projekttérség magán- és állami tulajdonban lévő zöld- és vízfelület-hálózatának összefüggő rendszere, amely:

• védi a természeti erőforrásokat;
• visszaállítja az értékes természeti területeket; és
• összekapcsolja a helyi közösségeket a természeti erőforrásokkal.

A ReGrIN előnyei közé tartozik a levegő- és a vízminőség költséghatékony javítása; a vízfolyások védelme; árvízkockázatok csökkentése; a vadon élő állatok védelme; kerékpározási, csónakázási és bakancsos túrázás feltételek javítása; ezáltal egy zöld szemléletben fogant keretrendszer kialakítása, amely hatékonyan segíti a fenntartható térség- és városfejlesztési törekvéseket.

A ReGrIN regionális léptékű eszközként funkcionálhat és segítheti az integrált ökoszisztéma-alapú, tájképi tervezést, a mitigációs és természeti restaurációs stratégiákat.

A ReGrIN a Körösök Völgye Natúrpark stratégia természetmegőrzési céljainak megvalósulásához járul hozzá.

A zöld infrastruktúra elemei

A zöld infrastruktúra rendszere természeti rendszerek, rekreációs területek, kultúrtájak és gazdasági tájak rendszerét jelenti.

A természeti rendszerekbe tartoznak az erdőterületek és élőhelyek nagy, fragmentálatlan, egybefüggő területei, a csatornahálózat és vizes területek (wetlands) vízminőséget megőrző és a vadon élő állatvilág számára elsődlegesen, mint korridorokként funkcionáló földterületei. A természeti terület valamennyi olyan földterület, melyet elsősorban természetközeli állapotok jellemeznek. Védett természeti terület a törvény vagy más jogszabály által védetté vagy fokozottan védetté nyilvánított (kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő) földterület. A rekreációs területek és tanösvények szárazföldi és vízi utak, parkok, horgászhelyek – közösségi kapcsolódási pontok táji színterei. A kultúrtájak történelmi területek, örökségi helyszínek, festői tájak, látképek és utak – a vidéki tájak és a falusi turizmus kulcselemei. A gazdasági tájak a gazdaságok, gyümölcsösök és erdők – eltartó területek, amelyek a termelékenység és az agroturizmus révén hozzájárulnak a gazdasági és térségi fejlődéshez. A tradicionális agrártájak szerkezete jellemzően mozaikosan elhelyezkedő, kis szántóterületek és állandó növényi kultúrák rendszeréből áll, amelyeket zöldfolyosó hálózatok kapcsolnak össze. Az agrártájak hosszú évszázadokon keresztül, lassan alakultak ki, amelynek folyamán a táj biotikus, abiotikus és kulturális elemei harmonikusan integrálódtak. Ezek a tájak természetileg és kulturálisan is sokszínűek, magas esztétikai értéket képviselnek és társadalmilag is elfogadottabbak. A földhasználat és tájgazdálkodási forma megválasztásával az ember szerepe e tájak alakításában tehát meghatározó.

A zöld infrastruktúra-hálózat terv célja, hogy meghatározza az elsődleges térségi szintű zöld infrastruktúra hálózatot, és stratégiát dolgozzon ki annak megőrzésére. Mindezt a térség meglévő és tervezett erőforrásainak széleskörű, kiterjedt tájleltárával és elemzésével kell megalapozni.