Magyarországon az államszocialista rendszerben kialakult iparszerű mezőgazdasági technológia következtében a termőhelyi adottságokat nem, vagy alig vették figyelembe, emiatt a magas termésátlagokat egyre inkább hatalmas külső energiabevitellel értek el. Ennek következményeként sok felesleges növényvédőszer került az ökoszisztémába (Tamás 2001). Az Európában lejátszódott „tájerózióhoz" hasonlóan, Magyarországon is jelentősen csökkent a nagyüzemi mezőgazdaság által művelt területeken a tájökológiai diverzitás (3.7.1 ábra).

3.7.1 ábra. A felszínborítás diverzitási mutató értékei Magyarországon a 2000-es évben (Corine CLC100, EEA, Copenhagen, 2005., Farkas J. 2006)

E feladat megoldására történt kísérletek közül a magyar földhasználati zónarendszer kidolgozása említésre méltó (Ángyán et al. 2003), amely jelenleg is alapját képezi az agrár-környezetgazdálkodási támogatási rendszernek. E vizsgálat keretében Magyarország területe a mezőgazdasági alkalmasság és a környezeti érzékenység komplex mutatói alapján védelmi, külterjes és belterjes agrárterületekre oszlik. A földterületek az értékelési rendszerben elért pontszámok alapján minősítethetők. A zónarendszer agroökológiai potenciál (3.7.2 ábra.) mentén területileg erősen differenciált. (Magyarország földhasználati zónarendszeréről bővebben a 60. leckében). 

3.7.2 ábra. Magyarország természetföldrajzi nagytájainak földhasználati meghatározottsága (Nagy J. 2008)

Tekintettel arra, hogy a magyarországi őstermelők zöme az intenzív agrárgazdálkodásra alkalmas Alföldön gazdálkodik (3.7.3 ábra.), továbbá az extenzív és a természetvédelmi területek is jelentősek, lényeges kérdés, hogy ezek a termelők milyen agrárágazatban tudnak boldogulni. 

3.7.3 ábra. Mezőgazdasági őstermelésből származó jövedelem 2008 (Ft/fő) (RKK ATI 2010)

A mezőgazdaság komplex (természeti-környezeti-társadalmi) értékelése alapján, Magyarország kistérségei 6 kategóriába sorolhatók (3.7.4 ábra). A kifejezetten városias területek mezőgazdaságára igen mérsékelt szerep jut. A mutatók alapján következő három (2., 3. és 4.) kategóriába eső térségekben a vidéki lakosok aránya 80-92% között mozog. E kistérségekben egyrészt az alacsony általános fejlettség, és a mezőgazdaságot jellemző indikátorok részbeni ellentmondásossága jellemző (2. kategória). Ennek oka egyrészt, hogy a zömében Jász-Nagykun-Szolnok, illetve Tolna megyében (Mezőföld) megtalálható területeken a szántóföldek nagyüzemi jellegű használata és a kistermelés vegyesen van jelen, másrészt a magasabb egyéni mezőgazdasági vállalkozások és őstermelők arányával, valamint jövedelem-előállító képességgel jellemezhetők. Jász-Nagykun-Szolnok megye néhány, az előbbi csoportba került kistérsége kivételével az egész Alföld ebbe a csoportba tartozik. 

3.7.4 ábra. A magyar kistérségek mezőgazdasági adatok alapján történt osztályozása (MTA RKK 2010)

A negyedik kategória 14 térsége igen alacsony népsűrűségű, általában erdősültebb területeket (30%-a a területnek) foglal magában, népességük alig haladja meg a 300 000 főt. Az ötödik - mondhatni - „átmeneti" jellegű vidéki térségekben (48 térség, 1,8 millió fő) a mezőgazdaság városellátó-kiegészítő tevékenységet jelent, illetve az erdőgazdálkodás ágazati dominanciája jellemző. Végül a hatodik csoport 4 térsége egyszerre fejlett iparú, és fejlett mezőgazdaságúnak tekinthető (pl.: Pápa, Komárom).