A kultúrtáj meghatározása (és funkciója) alapvetően különbözik a tájétól, elsősorban örökségvédelmi kategória. A fogalom magyar megnevezése a törvény (2001. évi LXIV. 38. § szerint: történeti táj, amely az ember és a természet együttes munkájának eredményeként létrejött olyan kulturális (történeti, műemléki, művészeti, tudományos, műszaki stb.) szempontból jelentős, részlegesen beépített területet, amely jellegzetessége, egységessége révén topográfiailag körülhatárolható egységet alkot.

Az UNESCO Világörökség Egyezmény értelmében, amely szerint „természeti", „kulturális örökség"-nek tekintendők - az emlékművek és épületegyüttesek mellett - „azok a helyszínek, amelyek emberi alkotások, vagy ember és természet együttes alkotásai, valamint régészeti lelőhelyeket is magukba foglaló olyan területek, amelyek történelmi, esztétikai, etnológiai vagy antropológiai szempontból kiemelkedő egyetemes értékűek."

2.5.1 ábra. Fertő/Neusiedlersee kultúrtáj (K-kultúrtáj)

Az 1985-ös Granadai Egyezmény az Európai építészeti örökség védelméről című szakmai anyag szerint a kultúrtájak „az ember és a természet együttes munkájának eredményei, olyan történelmi, régészeti, művészi, tudományos, társadalmi, vagy műszaki-ipari szempontból jelentős, részlegesen beépített területek, amelyek jellegzetességük, egységességük révén topográfiailag körülhatárolható egységet alkotnak".

Az Európai táj egyezmény (2000) meghatározás szerint a „táj" olyan zónát vagy területet jelent a helyi lakosok vagy a látogatók érzékelése szerint, amelynek látható jegyeit és egyéb jellemzőit természeti és/vagy kulturális (vagyis emberi) tényezők működésének eredményeképpen alakult ki. E meghatározásból kitűnik, hogy egy-egy táj kialakulásához hosszú idő szükséges, hiszen természeti erők és emberek ráhatásának eredménye. Azt is hangsúlyozza, hogy egy táj egy egységet alkot, amelyben a természeti és kulturális összetevőket egyben és nem külön-külön veszik figyelembe. E meghatározás, tehát az örökségvédelmi meghatározásokhoz képest általánosabb, tágabb értelmű definíciót ad, lényegében minden, emberi beavatkozással érintett tájat kultúrtájnak tekint.

A kultúrtáj, tágabban értelmezve, tehát a táj működésében az ember - általában negatív irányú - beavatkozását jelenti a táji alrendszerek biológiai, természeti és fizikai állapotába. Ezek a diszturbenciák jellemzően mérhető faktorokat jelentenek.

A társadalmi beavatkozás során lejátszódó tájfejlődés fő trendjei Európában az alábbiak (Vos and Klijn 2000):

• Intenzifikáció és a mezőgazdasági tevékenység növekedésével a nedves természetes és vizenyős területek fokozatosan agrárjellegű területekké válnak. Mindez főként a sűrűn benépesült területeken jellemző.
• Városi népesedés. Infrastruktúra növekedése és funkcionális urbanizáció.
• Turisztikai-rekreációs területek. Főleg a tengerparti és hegyvidéki területeken.
• Extenzív földhasználat és földfelhagyás vidéki területeken. Egyre kedvezőtlenebb, hanyatló társadalmi és szociális feltételek, gyenge elérhetőség.