A mezőgazdaság hatása

A különböző mezőgazdasági tevékenységek - bár az ipar és közlekedés ágazatoknál kisebb mértékben - elsősorban CO2-kibocsátással járulnak hozzá az üvegházhatáshoz, ezáltal az éghajlat felmelegedéséhez. Az agráriumból származó ÜHG-kibocsátással kapcsolatos legfontosabb trend, hogy a jövőben a termelékenység kisebb mértékben növekedni fog, amelynek oka, hogy a technológiai fejlődés üteme csökken, miközben az alacsonyabb produktivitású (marginális) földterületek bekerülnek a termelésbe. Ezeken a területeken a talajeróziónak és talaj degradációnak nagyobb a veszélye, illetve bizonytalan a CO2-kibocsátással kapcsolatos következményei.

iDevice ikon Talajdegradáció
Talajtani fogalom, a talaj romlását jelenti. A talajdegradáció különböző formái a víz, illetve szél általi talajerózió; kémiai vagy fizikai talajdegradáció elterjedése.

iDevice ikon Talajerózió
A talajerózió a talaj csapadékvíz vagy öntözés által kiváltott eróziója. A talajerózió során a talaj anyaga elmosódik, csökken a talaj tápanyag- és humusztartalma, romlik a talajszerkezet, ezáltal jelentősen csökken a talaj termőképessége. Szélsőséges esetben a talaj teljesen el is pusztulhat, a felszínen pedig a terméketlen alapkőzet marad hátra.

Ugyanakkor a védelmi célú (vízminőség-, talaj-, természet- és tájvédelem) földhasználatok arányának növekedése során csökken az energiafelhasználás és növekszik a talajok szénraktározási kapacitása.
iDevice ikon Szénraktározási kapacitás

A talajok humusztartalmuk révén rövid és hosszú távú szénraktárként funkcionálnak. A talajon termő növények maradványai a talaj szénkészletét növelik. A szervesanyag elbomlása a szénkészletet csökkenti. A talajon élő vegetáció típusa nagymértékben befolyásolja a felhalmozódási és bomlási folyamatokat. A mérsékelt és hűvös éghajlat erdőterületei nagy mennyiségű szenet tárolnak, míg meleg, csapadékos klímában az egyensúly a szervesanyag bontás irányába tolódik el.



A kibocsátás forrásai

A termelékenység fokozásához használt öntözési és trágyázási technológia növekedésével az energia felhasználás is növekszik, mindez magasabb ÜHG-kibocsátással is jár.

A hús iránti kereslet növekedése felgyorsítja a tájkonverziós folyamatokat (pl. erdő-gyep konverzió), ami növekvő CO2-kibocsájtást és takarmányozást jelent.

Nagyobb szarvasmarha állomány nagyobb CH4 és N2O emisszióval jár, habár az intenzív állattartási módok egyre elterjedtebbek, mint a legeltető állattartás, ami csökkenti az ÜHG-kibocsátás mértékét. A szarvasmarha-, baromfi- és sertéstenyésztés mértékének növekedése egyben a trágya mennyiségét és az ÜHG mértékét is növeli.

2.12.1 ábra. Tájfenntartó legeltetés
Az eltérő ágazati politikából adódó támogatás és szabályozási rendszer területi (regionális) különbségei miatt várhatóan a mezőgazdasági termékek nemzetközi kereskedelme fog felélénkülni, amellyel a fuvarozásból származó ÜHG emisszió növekszik meg.

A kibocsátás mértékét némileg egyensúlyozza a mezőgazdaság energia-alapanyag termelése (biomassza, biodízel, etalon), mivel a fosszilis üzemanyagok kiváltásával csökken az ÜHG-kibocsátás is.

Közép-Kelet-Európa országaiban (és jellemzően a Kaukázus országaiban és Közép-Ázsiában is) a mezőgazdaság produktivitása habár az 1990 évi 60-80%-ka, mégis 15-40%-kal növekedett az utóbbi időszakban, köszönhetően a lakosság egészségi állapotában bekövetkezett javulásnak.

« Előző | Következő »