A mezőgazdaság hatása a biológiai sokféleségre

A művelésbe vonás, illetve élőhely-átalakítás miatti élőhelyek eltűnése az elmúlt évszázadok folyamán hazánk mezőgazdasági területein fellelhető természeti örökségeinek jelentős részét érintette. Az élőhelyek átalakítása jelenleg is az egyik legjelentősebb veszélyeztető tényező az élővilág és a biodiverzitás számára. Az alapján, hogy milyen tájhasználati mód veszi át a korábbi természetes élőhelyek helyét, számos pusztulási módot különböztethetünk meg. Ezek közül a gyepek esetében a beszántás, a beépítés és az erdősítés a legjelentősebbek (Biró et al. 2007, 2008, 2013).
3.5.1 ábra. A biodiverzitást veszélyeztető élőhely-átalakítási folyamat: beszántás (művelésbe vonás)


3.5.2 ábra. A biodiverzitást veszélyeztető élőhely-átalakítási folyamat: beépítés


3.5.3 ábra. A biodiverzitást veszélyeztető élőhely-átalakítási folyamat: tájidegen fajokkal történő erdőtelepítés
iDevice ikon Példa


3.5.4 ábra. A Duna-Tisza-köze területén 1987 és 1999 között elpusztult gyepek területi megoszlása élőhelytípus (ártéri, lápi, szikes, sztyepp, homoki és ismeretlen), és pusztulási módok (beszántás, erdősítés, beépítés, illetve egyéb) szerinti bontásban
(Biró et al. 2008 és 2012 alapján)

A kis számú megmaradt természetszerű erdő esetén előfordulhat az élőhely-átalakítás egy olyan speciális esete, amely nem jár látványos tájhasználat (művelési ág) változással. Hogyha ugyanis egy természet közeli, regenerálódott, vagy valamilyen módon (pl. tisztásain) reliktumokat őrző erdő véghasználatra kerül (ami a legtöbb esetben tarvágást jelent), majd ezt az erdőrészletet újratelepítik (ami sok esetben a közelmúltig szinte kizárólagos gyakorlat szerint teljes talaj-előkészítést és tájidegen fafajt jelent), akkor az így kialakuló új „erdő" (ültetvény) biodiverzitása nagyságrendekkel sivárabb lesz, mint az azt megelőzőé.

iDevice ikon reliktum
Reliktum fajnak vagy maradványfajnak adott területen korábbi földtörténeti korokból fennmaradt adott állat- és növényfajokat nevezzük (wikipedia).

Természetesen ezek mellett számos kisebb jelentőségű pusztulási mód is előfordulhat, mint például a halastóvá alakítás, a külszíni bányászat vagy az illegális vagy legális hulladéklerakás, melyek lokálisan akár jelentőssé is válhatnak.
 

3.5.5 ábra. A biodiverzitást veszélyeztető élőhely-átalakítási folyamat: illegális hulladéklerakás

 

Érdemes megemlíteni, hogy az élőhelyek elpusztítása mellett a tájhasználat változásnak lehetnek olyan formái is, melyek hosszútávon kedvező hatással lehetnek a természetes élővilágra. Ez a folyamat a művelt területek felhagyása, vagy általánosabban fogalmazva minden olyan folyamat ide tartozhat, melynek során egy intenzívebb gazdálkodás/használat helyére egy kevésbé intenzív lép.

Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy ez a két folyamat a biodiverzitás szempontjából kompenzálni tudná egymást. Amíg a pusztulás során zömében fajgazdag értékes állományok tűnnek el, addig a frissen felhagyott területekre a fajszegény, gyomos társulások és a lassú regeneráció a jellemző. Hosszabb távon viszont a parlagok regenerációja már valóban pozitív hatással lehet a biodiverzitásra (Csecserits et al 2011).

« Előző | Következő »