A táj a földfelszín egyedi karakterű (individuális sajátosságokkal bíró), sokrétű funkciókkal rendelkező területegysége, a természeti tájalkotó elemek révén meghatározott életfeltétel, az emberi tevékenység által átalakított élettér és élménytér, amelyben a természet és a társadalom kölcsönhatásának lenyomata jelenik meg (Konkolyné 2003). Ezt a természeti vagy az ember alkotta rendszert, illetve a társadalmi-gazdasági tényezőket, továbbá a tájesztétikumot, egymást kölcsönösen feltételező tájalkotóknak nevezzük.

A táj földrajzilag komplex, konkrét, lehatárolható, objektíve létező területi egység, melyet a különböző tájalkotó elemek és tényezők hasonlósága és kapcsolatrendszere alapján lehet kijelölni. Ezek hierarchikus szintekbe szerveződve fedik le a teret. A tájalkotó elemek és tényezők kölcsönhatása eredményeként tájkarakterről beszélünk, amelyet a klíma, a geomorfológia, topográfia, a talaj, illetve a vegetáció és a tájhasználat határoz meg. Mindezek alapján tehát a táj általános földrajzi jellemzői a természeti tényezők által formálódnak, sajátos karaktere, azonban főként a kultúra által meghatározott antropogén hatások eredménye.

A tájkarakter a természeti és antropogén tájalkotó elemek elkülöníthető, felismerhető, konzisztens rendszeréből, sajátos együtteseiből kialakult jellemzők összessége, amely a tájat egyedivé, megkülönböztethetővé teszi (Swanwick 2002, Konkoly-Gyuró 2006). 

1.6.1 ábra. A tájalkotók és kölcsönhatásaik teljes rendszere az angol Tájkarakter-elemzési útmutatóban (Swanwick, C. et al 2002.)

A természeti rendszerek emberi tevékenység nélkül is léteznek, és az ember közreműködése nélkül is létrejöhetnek. Jól körülhatárolható karakterjegyekkel rendelkeznek, melyek nem egyediek, de tipikusak például egy élőhely által meghatározottan. A tájra ezzel szemben mind a tipikusság, mind az egyediség jellemző. Egyediség és tipikusság a táj karakterében jelenik meg. A tipikus karakterjegyeket a biofizikai tényezők és feltételek teremtik meg, míg az egyedi karaktervonásokat (vonásait) az ember által létrehozott és számára befogadható kulturális tájelemek jelentik.

1.6.2 ábra. Európa domináns tájtípusai (European Environmental Agency 2006)

A tájalkotó elemek és alrendszereikről az 1.12. leckében tárgyaljuk bővebben.