Korábban láttuk, hogy a fenntartható fejlődés komplex fogalmi rendszeréből következik a mezőgazdaság fenntartható kialakítására való globális törekvés. Ezt a célt fogalmazza meg a FAO Hollandia Konferencián 1991-ben, a fenntartható fejlődés mezőgazdaságra vonatkozó meghatározása is.

Ebben a szemléletben a mezőgazdasági, illetve erdészeti és halászati szektorokban a fenntartható fejlődés:

• megőrzi a termőföldet, a vizeket, a növény- és állatgenetikai erőforrásokat,
• környezeti szempontból nem káros,
• műszakilag megfelelő,
• gazdaságilag életképes és
• társadalmilag elfogadható.

Az emberiség mezőgazdasági tevékenységének intenzitása területileg differenciált. Miközben a mezőgazdasági termelés globálisan csökken, Latin Amerikában (LA) és a Szub-Szaharai régióban (SZSZ) növekszik. E térségekben a gyepterületek 70%-át, a szavanna 50%-át, a lombhullató erdők 45%-át és az esőerdők 27%-át vonták művelés alá (Foley et al. 2011). 1992 és 2009 közötti időszakban a SZSZ régióban növekedett a legnagyobb mértékben (4%-kal) a mezőgazdasági tevékenység.

A fenntartható földhasználat különféle meghatározásainak közös jellemzőit az alábbiakban foglalhatjuk össze (Ángyán et al. 2003):

• az egymást követő generációk közti egyenlőség, a jelen generációk felelőssége;
• a termőföld, mint kitüntetett természeti erőforrás megkülönböztetett használata;
• a környezetminőség, tájjelleg, biodiverzitás megőrzése,
• a termékminőség, élelmezésbiztonság, gazdaságosság, produktivitás fenntartása és javítása;
• az életminőség javítása, elfogadható jövedelem és életszínvonal biztosítása a lehető legtöbb ember számára;
• a társadalmi és környezeti kockázatok csökkentése, az élelmiszer- és környezetbiztonság növelése.