A tájökológiai rendszerek kutatása a tájalkotó komponensek és a köztük lévő kölcsönhatások vizsgálatát jelenti. A tájalkotó elemek vagy faktorok a kőzet, domborzat, légkör, talaj, víz, a növényzet, állatvilág és az ember. E faktorok hatása a rendszer többi komponensére különböző.

A tájalkotó komponensek vizsgálata történhet:

• önálló rendszerként (pl. domborzat)
• és mint a magasabb funkcionális egységet képező rendszer alrendszereként

Az 1.12. leckében láttuk, hogy a tájökológiai alrendszerek funkcionális hatásokon keresztül állnak egymással kölcsönhatásban. Az alrendszerek egymásközti kapcsolata geoszinergetikus, azaz egymás hatásait átszövő jellegű, ezért a tájökológiai rendszerek vizsgálatait geo-szinergetikai tájkutatásnak is nevezzük, amely során a kapcsolatok mennyiségi jellemzőit ismerjük meg, ezáltal a táji rendszer teljesítőképességét és terhelhetőségét állapítjuk meg.

Paragenetikus rendszernek nevezzük azokat a rendszereket, amelyek keletkezése és fejlődése szoros kapcsolatban áll egymással. Ilyen rendszerviselkedésűek többnyire az egymás szomszédságában található tájak. A területi tervezés eredményeként létrejövő optimális tájhasznosítás csak a környező területek sajátosságainak figyelembevételével történhet.

A tájökológiai tervezés módszerei

A tájökológia tervezés több tudományág módszerét használja, a használatos módszerek az alábbiak:

• elsőgenerációs módszerek: kartográfiai, történeti, összehasonlító
• második generációs módszerek: geofizikai, geokémiai,
• harmadik generációs módszerek: matematikai, távérzékelési,
• komplex termőhely analízis: a fő komponensek (domborzat, klíma, víz, talaj, élővilág) funkcionális kapcsolatainak vizsgálata.

A tájökológiai tervezés folyamata két fázisra osztható: az analízis és szintézis.

A tájökológiai analízis során tárjuk fel a vizsgálandó táj (mintaterület) aktuális állapotát meghatározó tényezőket. Lényegében a mintaterület felosztása jellegzetes tájhasználati egységek vagy jellemzők szerint. A tájhasználat változásának elemzése céljából az emberi tevékenységek tájra gyakorolt hatásainak vizsgálata is ebben a fázisban történik (lásd: 4.2 lecke). A domináns és mérhető tulajdonságokat, a kinyert információkat valamilyen adatbázisba rendezzük. Az analízis formája - az információ forrása alapján - több féle lehet:

• primer adatbázis:
  • terepi mérések, megfigyelések
  • távérzékelési mérések, megfigyelések
• szekunder adatbázis
  • szakirodalmi információk
  • statisztikai adatok
  • kérdőívek, interjúk

A leggyakoribb analitikai adatok lehetnek: geológiai, litológiai, klimatológiai, geomorfológiai, hidrológiai, biológiai, földrajzi stb.

A tájökológiai szintézis a rendelkezésre álló információk, adatok szisztematikus értékelését jelenti. Ennek folyamán a megszerzett adatokat valamilyen kutatási-tervezési logika, koncepció szerint rendezzük, csoportosítjuk, a tájökológiai elemek és alrendszerek topográfiai helyeit beazonosítjuk és korrelációkat keresünk. Legegyszerűbb materiális formái a különböző tematikus térképek, kartogramok, statisztikai elemzések, leggyakrabban valamilyen számítógépes földrajzi információs rendszerbe integráltan jelennek meg (GIS).

Tájökológiai céltérképek lehetnek:

• ökológiai tájtípusok térképe
• tájpotenciál térkép
• tájveszélyeztetettségi térkép
• tájterhelési térkép
• tájérzékenységi térkép
• tájrehabilitációs térkép
• tájtervezési térkép

4.4.1 ábra. Békés megye tájainak terhelhetőségi állapota