Típusalkotás, modellalkotás
A tájökológiai szintézis magasabb foka a tájökológiai típusalkotás. A tájtípus meghatározásánál a tájrészletek tulajdonságai összegződnek, de a jellemző vonások egyértelműen kifejezik az adott táj különbözőségét a környező tájakhoz képest. A tájtípus ebben az értelemben, egymáshoz szorosan kapcsolódó, homológ ökológiai fáciesekből (ökotópokból), illetve ezek csoportjaiból összetevődő területek.
Homológ
Megegyező, egymásnak megfelelő; azonos értékű,
hasonló. Azonos természetű és eredetű.
Egy táj tehát több, egymáshoz csatlakozó tájtípusból áll. A
tájtípusok meghatározása történhet tájháztartási alapon, amikor az ökoszisztéma tulajdonságait és funkcionális vonatkozásait vizsgáljuk.
Példa
A tájökológiai szintézis legmagasabb absztrakciós szintje a modellalkotás. A modellek lehetnek:
- szerkezeti modellek,
- működési (szimulációs) modellek (lásd: 4.2. lecke),
- folyamat-visszahatás (feed-back) modellek vagy
- fejlődési modellek.
Időbeliség alapján beszélhetünk statikus vagy dinamikus modellekről; a tényezők között fennálló kapcsolatok alapján mennyiségi jellemzésre épülő vagy minőségi kapcsolatokat feltüntető modellek.