A tájpotenciálok megőrzése és fejlesztése, mint sarkalatos természetvédelmi cél, számos ország, így hazánk környezet- és természetvédelmi stratégiájában is megtalálható.

Magyarországon, már az 1997-ben elfogadott és 2002-ig szóló I. Nemzeti Környezetvédelmi Programjában is különös figyelmet szentel ennek a kérdésnek:

„Az emberi élet feltételeit fenntartható módon biztosító környezetgazdálkodás alapja a társadalmi tevékenységeknek egymással és a környezeti feltételrendszerrel való összehangolása. Ez a társadalmi munkamegosztás magas foka, a munkamegosztásból eredő érdekütközések, a természeti, a társadalmi és a gazdasági adottságok és folyamatok bonyolult egymásra hatása miatt összetett feladat. A környezetvédelem eredményessége ezért igazán a természeti, a társadalmi és a gazdasági tényezőket egyaránt magába foglaló tájvédelem szintjén biztosítható." (NKP I)

Az NKP I a tájvédelmi problémák sorában tárgyalja a tájpotenciálokat érintő legfontosabb megállapításokat:

(a) a tájak teljesítőképességének, terhelhetőségének, önszabályozó képességének csökkenése;

(b) a térszíni folyamatok kedvezőtlen irányú megváltozása

(c) a természeti értékek degradációja;

(d) az egyedi tájértékek és a tájkarakter elemeinek pusztulása (kunhalmok, malmok, tanyák, hagyományos gazdálkodási típusok);

(e) a tájesztétikai értékek csökkenése (pl. Balaton, külszíni bányák).

A dokumentum megállapítása szerint a készítés időpontját megelőző időszakban a tájhasználat során hasznosított nemzeti vagyon hosszú távon nem segítette elő a tájpotenciál megőrzését vagy fejlesztését, csökkentve ez által a későbbi más-vagy többcélú területhasználatok lehetőségét. A tájvédelmi problémák elsősorban a megfelelő tájvédelmi szemlélet hiányából, a tájvédelmi szempontok érvényesítési lehetőségeinek, eszközeinek hiányosságából eredtek.

A II. Nemzeti Környezetvédelmi Program (2003-2008), habár a tájpotenciálokat nem is nevesíti, a biológiai sokféleség megőrzése és a hazai tájak védelme érdekében kiemelt feladatként említi a megfelelő területhasználati szerkezet kialakítását, a természeti rendszerek körültekintőbb, a terhelhetőséget meg nem haladó használatát, működésük védelmét és helyreállítását (NKP II).

A 2009-2014 közötti időszakra tervező III. Nemzeti Környezetvédelmi Program a természeti rendszerek (természetföldrajzi tájak) működése, valamint ennek eredményeként az ún. „ökoszisztéma szolgáltatások" kapcsán említi meg a tájpotenciált és a környezeti szabályozó- és regenerálódó képességet, terhelhetőséget. Ezek alakulása összefonódik a térszerkezet, valamint az azt alkotó elemek/rendszerek minőségi jellemzőinek változásával.

A táj szerkezetének, jellegének, ökológiai, ökonómiai és tájesztétikai potenciáljának megőrzése a tájképvédelmi övezetek és az országos ökológiai hálózat (azaz a Nemzeti Ökológiai Hálózat) kijelölésével és szabályozásával megtörtént.

1.9.1 ábra. Nemzeti Ökológiai Hálózat

A dokumentum megállapítja, hogy a kedvezőtlen mezőgazdasági szerkezet és a hagyományos tájszerkezet és tájjelleg fenntartásában szerepet játszó tevékenységek támogatásának hiánya rontották a tájpotenciált.

A program keretében indult meg a települési szintű tájak és kultúrák sokszínűségét őrző természeti, kultúrtörténeti vagy esztétikai emlékek, egyedi tájértékek felmérése (tájértékek kataszterezése, lásd: 1.10. lecke).