A tájgazdálkodási stratégiák egyik kiemelt célja a tájpotenciálok optimális hasznosítása. Első megközelítésben a tájpotenciál a táj teljes gazdasági kapacitását jelenti (Neef 1966, 1969), de elkülöníthetjük a táj természeti részpotenciáljait is (Haase 1978), mint pl.

• biomassza produktivitási potenciál
• vízszolgáltatási potenciál
• hulladék elhelyezési potenciál
• biotikus szabályozási potenciál
• geotermikus potenciál
• rekreációs potenciál

A természeti tájpotenciál összességében a társadalom számára valamilyen környezeti haszonnal, illetve előnnyel járó táji adottság. A táj ökológiai szolgáltatásainak kapacitását kifejező tényező, függetlenül attól, hogy az kihasználásra kerül e, avagy sem.

Egyre elterjedtebbek a tájpotenciál-vizsgálatok gyakorlati célú alkalmazásai:

• tájértékelés, tájpotenciál vizsgálatok
• tájtervezés és földhasznosítási tervezés, táj rehabilitáció, tájgondozás
• tájmenedzsment, tájvédelem és természetvédelem
• a kultúrtáj elemzése, a természet és társadalom közötti dinamikus kapcsolatok
• tájváltozások modellezése a gyorsan változó térségekben
• ökoszisztémák által nyújtott szolgáltatások
• rurális térségek problémái (tercier szektor terjeszkedése és hatásai a tájban)
• a fenntartható, környezetkímélő mezőgazdaság szerepe a tájban
• tájökológiai válaszok a táj mintázat változásaira
• tájak a jövőben - prognózis
• tájesztétika