Az agrártájak komplex rendszerek, ezért a velük való gazdálkodás során különös figyelmet kell fordítani a bio-geofizikai és társadalmi kölcsönhatásokra. Annak érdekében, hogy a táj eltartó képességéhez legjobban illeszkedő, európai léptékben is sokszínű, a táji alrendszerek harmonikus működését biztosító agrár-tájgazdálkodási formák és tájhasználati döntések szülessenek az agrártájak három területi szinten tipizálhatók:

 

1. A gazdaság (farm) szintje: tájalkotó elemekkel való gazdálkodás

A tájalkotó elemek az agrártájak lényegi szerkezeti összetevői, az alábbi kategóriákba csoportosíthatók:

• homogén tájfoltok (művelt területek, facsoportok, természetes vegetáció, épületegyüttesek stb.)
• lineáris elemek (sövények, mezővédő erdősávok, kerítések, falak, műveletlen földcsíkok stb.)
• pontszerű elemek (különálló fák vagy épületek)

A gazdálkodó többnyire a költség-haszon elvéből következő döntése, hogy módosítja, átrendezi, megőrzi, esetleg eltünteti e tájelemeket. A termelő döntéseit ugyanakkor az is befolyásolja, hogy milyen szerepkörben hozza azokat. A gazda ugyanis több aspektusból is érdekelt e döntéseinek meghozatalakor:

• mint termelő, elsősorban a földhasználat (szántóföldi növénytermesztés, extenzív állattartás, rétgazdálkodás, gyümölcsös stb.), illetve a módszer (szántás, legeltetés, kaszálás, permetezés, trágyázás stb.) megválasztásával;
• tulajdonosként a föld egyszerre a munka tárgya, eszköze és lakhely is, ezért bizonyos beavatkozások inkább tulajdonosi döntések eredménye, mint a termelőé. Ilyen beavatkozások pl. a kerítések építése, vízelvezetés kialakítása, fakivágások;
• a gazda állampolgárként, a társadalom egy tagjaként a földet szemlélheti mint vizuális, tájesztétikai, illetve rekreációs tájat is.

 

2. A táji szint: tájszerkezet és a farmgazdaságok integrációja a vidéki térségbe

A táji szint hierarchikusan a gazdasági fölött helyezkedik el, koherens, nagyjából egyöntetű tájat, természeti régió részegységeiként funkcionál. A táj szerkezete annak összetételével (kompozíció) és elrendeződésével (konfiguráció) írható le. Mindez a tájelemek mennyiségi és szerkezeti területi elrendeződésével adható meg. A gazdaság szintjén a művelési mód megválasztása, szerkezetének kialakítása, a táji elemek megőrzése vagy éppen eltüntetése pusztán egyéni (termelői) döntés kérdése. A táji léptékben való gazdálkodás kialakítása nem történhet meg gazdaságok közötti tevékenységek harmonizációja révén, hiszen azok fizikai határai nem követik a tájak szerkezetét. Ugyanakkor a tájkép alakításában minden gazdaságnak meghatározó szerepe van.

 

3. Európai (EU) szint: tájdiverzitás, mint közjó

Európában nem csak az áruk, emberek és az információ szabad áramlásáról, hanem a táji értékek határokon átnyúló hasznáról és hozzáférhetőségéről is beszélhetünk. Egyes tájak területükön kívülre is szolgálhatnak közjavakkal. A látványos, esztétikus vagy gazdag kulturális értékekkel rendelkező tájak az idegenforgalom desztinációi lehetnek. Egyes tájak hagyományos élelmiszer-előállítói gyakran kommunikálják a piacon, hogy termékeik csak az adott tájegységben állíthatók elő ugyanilyen minőségben. Amikor a táj egy régió-, illetve országhatáron nyúlik át és szolgáltat az ott élőknek valamilyen közjóval, globális környezeti közjónak hívjuk.