A hazai biodiverzitás sokszínűségében igen fontos szerepet játszik az eltérő környezeti adottságokhoz alkalmazkodó változatos tájhasználat, ezen belül kiemelten az őshonos fafajokból álló, természetszerűen kezelt erdők. A hazai agro-biodiverzitás számos fajának hathatós védelme csak a természetvédelmi érdekek széleskörű mezőgazdasági művelésbe és erdőgazdálkodásba való integrálásával valósítható meg. Magyarország természeti értékeinek jelentős hányada az erdőterületekhez, továbbá az extenzív mezőgazdasági termeléshez, és annak színteréhez, a mezőgazdasági élőhelyekhez kötött.

3.12.1. táblázat. Extenzív gazdálkodási módok jellemzői (Nagy et al., 1997) 

Állattenyésztés		Növénytermesztés
kevés tápanyagbevitel, javarészt szerves eredetű		kevés tápanyagbevitel, javarészt szerves eredetű
az adott helyre jellemző állatsűrűség		az adott helyre jellemző hektáronkénti hozam
kevés vegyszerhasználat		kevés vegyszerhasználat
vízrendezés nincs vagy kismértékű		öntözés, vízrendezés nincs vagy kismértékű
fajgazdag gyepek, természetszerű növényzet		tájtermesztés
hagyományos, egyszerű gépesítettség		ugar alkalmazása a vetésváltásban
gyakran ellenállóbb helyi fajták alkalmazása		sokféle növényből álló vetésszerkezet
hagyományos módszerek fennmaradása		hagyományos fajták használata
természetes szaporodási ritmus		hagyományos, egyszerű gépesítettség
takarmánykoncentrátumok korlátozott használata		hagyományos betakarítási módszerek alkalmazása

A természetvédelmi szempontból kedvező extenzív gazdálkodás leginkább a gyenge termőképességű, hátrányos helyzetű, gyakran gyenge infrastruktúrájú területeken maradt fenn. Ezeken a területeken a helyi lakosság fizetéskiegészítésként, gyakran részmunkaidőben, nagy élőmunka-ráfordítással folytatta és folytatja a mezőgazdasági termelést, megőrizve a hagyományos eljárásokat. Jellemzően az extenzív rendszereket a hagyományok tartják fenn. Ezek nélkül az extenzív gazdálkodás sok esetben csak egyfajta átmenetet jelent a művelés felhagyása és a táj elnéptelenedése felé (Ángyán 2003).

Magyarország területének több mint 9%-a áll természetvédelmi oltalom alatt, ami 857 ezer hektár. Az országos jelentőségű területek mintegy 40%-át hasznosítják mezőgazdálkodással, melyekre többnyire gyenge termőképességű talajok a jellemzők, ahol sokkal nehezebb eredményesen gazdálkodni.

Az ország különböző területein még ma is megtalálhatók az extenzív rendszerek bizonyos formái, átmenetei vagy maradványai. Szinte mindegyik nagy földrajzi tájunk rendelkezik még valamilyen hagyományos gazdálkodási formával, igaz ezeknek a módja, kiterjedése, nagyságrendje területenként más és más.

A füves puszták és az extenzív szántók csak mozaikos, feldarabolódott formában maradtak fenn főleg a nagyobb folyóink szabályozás előtti árterein. A gyepek láncolata és szigetei nélkülözhetetlenek a veszélyeztetett fajok túléléséhez. A művelési ágak közül a nád és a halastó kiemelkedően fontos. Hazai kiterjedésük európai szinten is jelentős. A vízhez kötődő életközösségek megőrzésében a nádasoknak és a halastavaknak meghatározó szerepük van. A szőlő és gyümölcsültetvények esetében elenyésző az extenzív rendszerek aránya, de ezeknek a megőrzése természetvédelmi szempontból is kívánatos. A felsoroltak mellett tájaink és a természeti értékeink, európai szinten is kimagasló gazdagságának megőrzése érdekében a jobb mezőgazdasági adottságú területeken is szükséges a jelenleg alkalmazott gazdálkodási módszerek közé minél több extenzív elemet beilleszteni.

A magyar erdők 18,9%-a természetvédelem alatt áll, a védett területek 47%-a erdő. A védelem alá helyezett erdőkben minden erdészeti beavatkozás a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött, a gazdálkodás a természetvédelmi érdekeknek van alárendelve. Erdőterületeinkből 9731 ha magterületen 49 erdőrezervátum teremt speciális védettséget, itt semmiféle erdészeti beavatkozás nem végezhető. A védett természeti területekre tervezett erdőtelepítések esetében kötelező a természetvédelmi hatóság előzetes engedélye, ami biztosítja a természetvédelemmel az összhangot, a biodiverzitás és a természeti értékek védelmét. Az erdőgazdálkodás a természetvédelmi oltalom alatt nem álló területeken is szem előtt tartja a terület élővilágának megóvását. Az őshonos fafajokból álló erdőkben folyamatosan növekszik a természetes felújítás aránya, elsőbbséget élveznek az erdő talaját és élővilágát kímélő fakitermelési technológiák.

Hazánk csatlakozása az Európai Unióhoz a természetvédelem terén újabb, speciális feladatokat jelent, melyek közül talán a Natura 2000 hálózat kialakítása jelenti a legnagyobb kihívást. Elkészült a Natura 2000 hálózat területeinek javasolt jegyzéke, a Kormány 275/2004. (X. 8.) kormányrendelete az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről (Natura 2000 területek). A kijelölt Natura 2000 területek mintegy 1,91 millió hektárt tesznek ki, mely az ország területének 20,5%-a. Az európai ökológiai hálózat magyarországi területein 467 különleges természet-megőrzési területet - összesen 1,41 millió ha - jelöltek ki, míg 55 különleges madárvédelmi területet határoztak meg 1,29 millió ha kiterjedésben. E két területtípus átfedése közel 42%. A Natura 2000 hálózat részben a védett természeti területek már meglévő hálózatára épül (a jelölt területek 37%-a), de eddig még nem védett területek is részét képezik.

3.12.1. ábra. Magyarország Natura 2000 hálózata