A táj eltartó képességéhez igazodó, optimális gazdálkodási rendszerek, a hosszú távon is fenntartható, extenzív művelési módok. Mára az extenzív gazdálkodási módok többnyire csak olyan területeken maradtak fenn, ahol a fizikai adottságok nem tették lehetővé az intenzívebb termelési módszerek bevezetését, főként kedvezőtlen kémiai, vagy fizikai tulajdonságokkal rendelkező talajokon, meredek lejtőkön, a száraz vagy éppen a túl nedves területeken. Néhány esetben az extenzív rendszerek fennmaradásának inkább társadalmi okai lehetnek (tőkehiány, elaprózott birtokszerkezet, szállítás nehézkessége), amik értelmetlenné teszik az intenzifikálást a tulajdonos számára (Baldock et al, 1994). A legelterjedtebb hazai fenntartható tájgazdálkodási módok közé soroljuk a füves pusztákon történő külterjes állattartást, az extenzív szántókat, a művelési ágak közül pedig a nád- és halgazdálkodást. A Natura 2000 hálózat egyfajta garanciát jelent a fenntartható tájgazdálkodási rendszerek megőrzésére.

Irodalomjegyzék

Ángyán J. - Tardy J. - Vajnáné Madarassy A. (szerk.) 2003: Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 625 p.

Baldock, D. - Beaufoy, G. - Clark, J.1994:The Nature of Farming: Low Intensity Farming Systems in Nine European Countries. IEEPLondon

Márkus, F. 1994: Extenzív mezőgazdaság és természetvédelmi jelentősége Magyarországon. WWF Magyarországi Képviselete, WWF-füzetek Budapest 24 p

Nagy, Sz. - Márkus F. - Ángyán J. 1997: Az EU-csatlakozás várható hatásai a környezetileg érzékeny területekre és az extenzív gazdálkodási módok megőrzésének lehetőségeire. „Zöld Belépő: EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata". MTA stratégiai kutatási program. Gödöllő-Budapest 54 p