A természetvédelemnek alapvetően nem az ember által létrehozott és szabályozott rendszerek védelme, hanem az evolúció folyamata által létrejött önfenntartó és önirányító (önszabályzó) rendszerek megóvása, helyreállítása a tárgya.

A konzerváció (állapotban tartás) az ökológiai és természetvédelmi szempontból értékes biotópok megőrzésével, fenntartásával kapcsolatos beavatkozások sorozata.

A rehabilitáció a sérült, degradálódott, de az eredeti természeti rendszer alapelemeit, vázát még őrző élőhelyek és rendszereik helyreállítása.

A rekonstrukció keretében a korábbi, helytelen beavatkozások vagy vízhasználatok következtében kialakult helyzetet (egy természeti rendszerétől megfosztott, kvázi víztároló földmedencét) akarunk egy kedvező célállapot irányába befolyásolni, fejleszteni.

A rehabilitációs, rekonstrukciós, konzervációs beavatkozások során meghatározó szerepet kell biztosítani a természeti folyamatoknak (így például önszabályozó mechanizmusok, természetes migráció).

Az adott helyre jellemző életközösségek kialakulásához szükséges az emberi eredetű behatásoktól (szennyezés, zavarás) mentes területek megfelelő aránya. Ezekre a területekre konkrét javaslatot az ökológiai értékeléseknek kell adni (hol, milyen és mekkora nagyságú területnek kell érintetlenül maradnia).

A természetvédelmi (konzerváció) biológia a természetvédelem háttértudománya, fő céljai:

1. Az emberi tevékenység fajok populációra, társulásokra, ökoszisztémákra gyakorolt hatásainak vizsgálata.
2. Olyan gyakorlati módszerek kidolgozása, amelyek alkalmazásával megakadályozható a biodiverzitás csökkenése, és ha lehet, megoldható a veszélyeztetett fajok jól működő társulásokba való visszaillesztése.
3. Genetikai változatosság csökkenésének és az élőhelyek pusztulásának megfékezése.

A természetvédelmi biológia feladatai

• fajok megőrzését szolgáló legjobb stratégia kidolgozása
• természetvédelmi területek tervezése
• kis populációk genetikai sokféleségét megőrző tenyésztési programok kidolgozása
• természetvédelmi megfontolások, ill. helyi lakosság érdekeinek összeegyeztetése

A természetvédelmi biológia etikai axiómái (Soule 1985)

• Az élőlények sokfélesége jó (= biofília).
• Az ökológiai komplexitás jó.
• Az evolúció jó.
• A biológiai sokféleségnek valódi értéke van.

A konzerváció biológia alapvetően a biológiai sokféleséget védi.

1. Genetikai diverzitás: fajon vagy populáción belüli genetikai változatosság
2. Fajdiverzitás: faj feletti és alatti taxonómiai egységek
3. Ökológiai diverzitás: populációk tér-időbeli mintázatainak, kölcsönhatásainak, ill. az általuk létrehozott struktúrák sokfélesége

A biodiverzitás szintén háromtípusú megközelítése az alábbiak:

1. Kompozíció: a faji összetétel minősége
2. Szerkezet vagy struktúra: a térbeli elhelyezkedés
3. Funkció: a rendszer működése

1.2.1 ábra. Talajerő-gazdálkodás Békésben