Energiapolitika

Az energiaszektor, mint a „gazdaság zöldítésének" egyik legfontosabb területe, tájhasználati szempontból lényeges kérdést vet fel. Az energianövényekből (alacsony energiasűrűséggel) előállított megújuló energia részarányának növelése egyben számottevő területigény növekedést is előidéz, ráadásul legtöbbször az élelmiszer-alapanyagtermelő területek rovására. Az energianövényekkel szemben ugyanakkor a szélerőművek nem foglalják el a helyet a mezőgazdálkodás elől, ellene egyedül tájképi megfontolások jöhetnek szóba. Habár szélenergia előállítására alkalmas helyek száma korlátozott, azért egyértelmű e területek jövőbeni növekedése. A térségek ilyen jellegű versenyében elsősorban a társadalmi értékeknek és haszonnak kell dominálnia.

Miután most is a biomassza-potenciál a legnagyobb rendelkezésünkre álló erőforrás (38,3%, de a tűzifával együtt 86%!), várhatóan a közeljövőben is ez marad, ugyanakkor egyértelmű fejlesztések szükségesek a többi megújulóba is. Az energetikai célú biomasszatermelés telepítő tényezői - sok esetben a termesztett növények egyezősége miatt - részben azonosak más élelmiszeripari, vagy egyéb ipari kultúrákéval. A természeti tényezők esetében a kedvezőtlenebb adottságú területek is számba jöhetnek, egyrészt mert környezeti feltételekre igénytelenebb növényfajtákról beszélünk, másrészt az európai, és a nemzeti kompenzációs támogatási rendszerek is erre ösztönöznek. Így lényegében ezek ellensúlyozhatják a természeti tényezőket.

A mezőgazdaság jellegéből és sajátosságaiból következően széles és kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik a gazdaság más ágazatai felé, illetve alapvetően meghatározza a vidéki térségek táji, gazdasági társadalmi viszonyait és fejlődési perspektíváit is.

A klímaváltozást tekintve a mezőgazdaság egyfelől hozzájárul a mitigációhoz és alkalmazkodáshoz (a gazdálkodási módok megválasztásával, szénraktározással, kevesebb CO2-kibocsátással járó energiaforrás termesztéssel), másfelől klímamódosító hatású is (ÜHG-kibocsátás: fosszilis üzemanyag-használat, metán az állattenyésztésből, nitrózus gázok a növényvédelemből).

A hazai mezőgazdasági potenciál és a megújulók iránti igény egyik eredője az előzőekben tárgyalt bioenergia előállítása (lsd: biomassza). Komoly dilemmát jelent, hogyan növeljük a bioüzemanyag-ipart, hogy közben ne sérüljön az élelmiszeralapanyag-termelés szektor. A bioüzemanyag iránti igény növekedése a meglévő növénytermesztésre, fokozott tájhasználat-változásra, a biodiverzitás csökkenésére és a vízbázisra van veszéllyel.

Az élelmiszer- és energia alapanyag-termelés területi versenye egyértelműen a földterületek termőképességének, azaz a minőség függvénye. E folyamatban prognosztizálható a gyengébb adottságú szántók konverziója.

A mezőgazdaság tájfejlődési vonatkozásairól bővebben a 3. fejezetben olvashat.

Közlekedés

A közlekedés trendjei megállíthatatlan növekedést jeleznek az összes, a szektor bővülését okozó, ható tényezőnél. A területfoglalás nemcsak a táj természetességi fokának drasztikus csökkentésével jár, de a „talajburkoló-infrastruktúrák"(utak, autópályák, kísérő objektumok, parkolók) az üvegházhatást is fokozzák. A közlekedési, szállítási infrastruktúra térfoglalása, összefüggő és kiterjedt hálózattá való szerveződése, valamint a növekvő területhasználat iránti igények (agglomerációk létrejötte, zöldmezős beruházások, településrendezések) lerontják a természetes térszerkezetet, csökkentik természetes élőhelyek koherenciáját, az ökológiai hálózat működésének lehetőségét.

A közlekedési infrastruktúra területigénye települési és külterületi viszonyokban is hatalmas. Az útburkolat a talaj vízháztartását zavarja, továbbá tömörödést és kiszáradást okozhat, a növényvilág kedvezőtlen térbeli diverzióját idézi elő.

Építőipar - várostervezés

A városterjeszkedés az urbanizálódás (urban sprawl) egy sajátos formája melynek során alacsony népsűrűségű szétszórt, de önellátó, környezetet és társadalmi életet befolyásoló városrészek keletkeznek.

A városterjeszkedést a területhasználat jellemezheti, illetve a terjeszkedés területi dimenziója. Ebből a szempontból, a város terjeszkedése egy nagyszabású átalakítási és átalakulási folyamat, melynek során a természetes vagy természet közeli felületek mesterséges városi felületekké alakulnak át, komplex hatást gyakorolva az ökológiai rendszerekre.

A városterjedést úgy is értelmezhetjük, mint „szórt"és hatékonyság nélküli városi növekedés, amit 5 indikátorral értékelhetünk:

1. az újonnan beépített területek népsűrűsége,
2. a mezőgazdasági területek csökkenése,
3. a természetes vizes élőhelyek csökkenése,
4. az őshonos erdők csökkenése és
5. a vízhatlan (burkolt) felületek növekedési aránya alapján.