Amíg a természetes rendszerek önfenntartók, és az emberiség számára fontos szolgáltatásokat nyújtanak (ennek köszönhetjük, hogy a talaj termőképes, a levegő belélegezhető, kórokozókban és mérgekben szegény, hogy a víz iható, a klíma kellemesen temperált stb.), addig a mesterséges rendszerek állandó felügyeletet, karbantartást igényelnek, fenntartásuk drága, ellenálló képességük (pl. invázív fajokkal szemben) csekély, ökológiai szolgáltatásaik gyengék, illetve nagy energia befektetés révén keletkeznek.

A természetes vagy természet közeli életközösségek kialakításának, helyreállításának, visszaállításának igénye számos esetben felmerülhet. Leggyakrabban a biodiverzitás védelmekor kerülhet rá sor, de lehetnek gazdasági okai is, amikor például már nem termékeny mezőgazdasági területet hagy fel annak művelője, vagy rekreációs célból szükséges természetes területet kíván kialakítani. Bizonyos környezetvédelmi célok elérését is segítheti, amikor a természetes ökoszisztéma kialakításával csökken a talajszennyezettség mértéke (remediáció), növekszik puffer képessége.

A természetes ökoszisztémák, holocönózis kialakításának folyamatát többféleképpen nevezhetjük:

• Revitalizáció: a biotópok környezetének újbóli életre keltését, jobb ökológiai állapotba való hozását, annak újbóli „élettel való feltöltését" jelenti
• Renaturalizáció (újra természetesítés): a természetes vagy közel természetes állapot létrehozása,
• Helyreállítás (restoration): a korábbi állapot visszaállítása, korábban degradálódott, sérült vagy roncsolt ökoszisztéma felépülésének elősegítése

A természetes területek visszaállítása a tájökológia egyik fontos feladata. A felhagyott szántók visszagyepesítése, erdősítése, az erdők felújítása vagy az árterek és nedves térszínek a kultúrtáj természetességi fokának növelésével jár. A holocönózis ökológiai állapotának helyreállítása különféle természetvédelmi kezelési formákkal lehetséges (Aradi és Győri 2001):

1. Prezerváció: a szukcesszió kedvező feltételeinek biztosítása
2. Konzerváció: kedvező állapot rögzítése
3. Rehabilitáció: kívánt korábbi állapot elérése a meglévő maradványok felhasználásával
4. Rekonstrukció: új élőhely létrehozása, egy eltűnt, de a terület ősi elemeihez tartozó élőhely mesterséges kialakítása

A rehabilitáció és a rekonstrukciót helyreállításnak nevezzük. A helyreállított közösségek legfontosabb tulajdonságai az alábbiak:

• túlnyomó arányban vannak az őshonos fajok,
• az abiotikus feltételek alkalmasak az életképes populációk számára, vagy ebbe az irányba alakulnak,
• normálisan működnek, azaz a diszfunkció jelei hiányoznak,
• beépülnek a nagyobb ökológiai egységekbe, a tájba,
• bennük az anyag- és energiaáramok optimálisak,
• a veszélyeztető tényezők megszűntek vagy minimálisak,
• zavarásokkal szemben ellenállóbak.