A tájváltozási folyamatok és az ebből adódó
konfliktushelyzetek feltárására számos tájökológiai vizsgálat született,
amelyek alapvetően arra törekednek, hogy feltárják a táji adottságokat,
potenciális lehetőségeket és ezeket valamilyen kompromisszum keretében
összhangba hozzák a társadalom által megfogalmazott igényekkel (Csorba 2006).
A társadalmi igény felmérése soktényezős és számos nagyon
gyorsan változó komponenst felvető kérdés. A tájkarakter rögtön reagál a
dinamikus és folytonos változásokra, ugyanakkor a változás ellenállást idézhet
elő. E bonyolult interakció során tájhasználati konfliktusok alakulnak ki
(lásd: 2.10. lecke).
Példa
A tájhasználatok
versenyének megértésén keresztül történő optimális tájhasználati rendszerek
kialakítása ma már szoros összefüggésben tárgyalandó az EU-s irányelvekkel. A
közösségi ágazatpolitikák hatásainak fenntarthatósági vonatkozásai a
területhasználati változások eredményeként bekövetkező gazdasági, szociális,
és környezeti változásokban keresendők. Ebben az értelemben a politika alatt
azokat a különböző fejlesztési támogatásokat, illetve programokat értjük
melyeket az EU strukturális politikája révén juttat érvényre.
Az erdőterületek
növelésének támogatása például, eredményezheti az erdőgazdaság erősödését, a
foglalkoztatottak arányának növekedését, míg az erdőterületek növelése
érdekében felhagyott szántóművelés többek között az élelmiszerpiac átalakulására
lehet hatással.
A szántóföldi művelésből történő kivonás, és az erdőterületek illetve a
mesterséges felszínek növekedése, a táj karakterének jelentős megváltozását
eredményezheti, és hatással lehet a tájban meglévő hagyományos gazdálkodási
művelési módok elterjedésére, sőt a táj kulturális örökségeinek érvényesülésére
is.
Alapvető kérdés a tájhasználat változásait is értékelő területtervezésben:
hogyan alakíthatunk ki egy bizonyos flexibilitást a változások tekintetében?
Hogyan fejlesszünk úgy, hogy a tájkarakter is megőrződjön? A területtervezés
ilyen értelemben tehát egyfajta (közös) tanulási folyamat is.
A természeti törvényszerűségek és az előre tervezett
társadalmi-gazdasági tevékenységek eredőjeként lejátszódó tájalakító folyamatok
az anyagi és immateriális elemekre egyaránt hatással vannak. Ezáltal a táj
valamilyen mértékben megváltozik, a hatások által generált változások irányát,
illetve mértékét azonban nagyon nehéz előre megjósolni (Antrop 1997).