Tájhasználat változás értékelésének módszertana

A természeti vagy emberi beavatkozás hatására lezajló tájváltozások értékelésére számos lehetőség kínálkozik (egyes módszereket bővebben a következő leckékben tárgyaljuk).

A tájhasználatban bekövetkező változások által indukált hatások mértékének megállapítására használatos módszer az indikátorképzés. A különböző tájat ért hatásokat eltérő indikátorral célszerű jelezni, így léteznek külön a tájalkotó elemekre (levegő, talaj stb.) és a táj alrendszereire (klíma, biodiverzitás, erőforrások) vonatkozó indikátorok is.

iDevice ikon Példa


Bizonyos tájváltozás-vizsgálatok a folyamatok térbeli megnyilvánulásaira és azok társadalmi okainak feltárására irányulnak. A tájfejlődés térbeli jellegzetességeire többnyire távérzékeléssel nyert információk Földrajzi Információs Rendszerben (FIR) történő analízisével következtethetünk. Ebben az esetben az elemzések általában a lehetséges társadalmi hajtóerők (lásd 2.1 lecke) kiválasztásával kezdődnek. Ezt követően a hajtóerők területi vetületeinek (términtázatainak) többváltozós modellekben történő szintézise valósul meg. E vizsgálatok célja a megfigyelt mintázat és az azt kialakító folyamatok faktorai közötti kapcsolat vizsgálatán alapuló tájhasználat térbeli megjelenése és analízise.

A tájhasználat-változást leíró modellek jól alkalmazhatók a táji rendszerek komplex folyamatainak és dinamikájának tanulmányozására, továbbá a jövőre vonatkoztatott forgatókönyvek (szcenáriók) tervezéséhez is felhasználhatók. A szcenáriók - amelyek inkább a jövő eseményeinek a vetületei, mintsem előrejelzés vagy jóslás - vizuálisan megjeleníthetők és a politikusok, valamint a helyi lakosság közötti kommunikációt segítik a döntés előkészítésben.

 

4.1.1 ábra. A tájhasználat-változás analízisének sorrendje

 

A folyamat- és mintázatorientált kutatási módszerek ötvözésére használjuk a „pixelek társadalmasítása" és a „társadalom pixelesítése" fogalmakat (Geoghegan et al. 1998). Az előbbi eljárás során a térbeli mintázatok kialakulásában szerepet játszó biofizikai faktorokon túlmutató folyamatok kapnak hangsúlyt. Ebben a megközelítésben a vizsgálandó függő változó (pl. földhasználat vagy erdőirtás) alapvetően a független változók (pl. társadalmi-gazdasági adatok vagy infrastruktúra sűrűsége) minőségi és mennyiségi jellemzőinek megfelelően alakulnak.

iDevice ikon Példa


4.1.2 ábra. Erdőírtás 1950-2005 és 2020 prognózis (Borneo)
(Radday, 2007)

A második esetben a („társadalom pixelesítése") célszerűen egy alulról felfelé építkező, térszemléletű, integrált eredményeken nyugvó, távérzékeléses adatokra építkező és a társadalomtudományi elméleteket is térbeli megközelítésben vizsgáló módszertanról van szó.

Tájmintázatok időbeli változásának vizsgálatakor gyakran a múltbéli, illetve jelenlegi términtázat és az azt kialakító tájhasználati döntések közötti összefüggések megállapításán keresztül válik lehetővé a jövőbeli tájmintázatok struktúrájának becslése. Amennyiben lehetőség van a jövő tájhasználati döntéseinek meghatározására, a táj jövőbeli tájhasználatainak prognózisára nyílik lehetőség. Ebben az esetben a forgatókönyvön alapuló fiktív tájhasználati szcenáriókkal a közelmúlt tájhasznosításban bekövetkezett változások közeljövőre történő extrapolálása valósul meg. Legtöbb esetben e vizsgálatok végeredménye a változások térbeli ábrázolásával a tájhasználatok elhelyezkedésének valószínűségi térképe hozható létre.

4.1.3 ábra. Erdőterületek előfordulásának valószínűségi térképe (Nagyberek mintaterület)
(Duray 2012)
« Előző | Következő »