Mint korábban láttuk, a tájdinamikával leírt természetföldrajzi és társadalmi folyamatok komplex rendszerében a táj állandóan változik, intenzitása eltérő. A tájváltozást generáló hajtóerők függvényében és az érdekviszonyok szerint a tájhasználati módok folyamatosan versenyeznek egymással. Ennek eredményeképp időben állandó, domináns hasznosítási formák, mindezzel pedig jellemző felszínborítási típus alakul ki a tájban.

A tájhasználatok versenyében természetszerű, hogy a domináns használat kialakulásáért, bizonyos mértékű konfliktushelyzetek alakulnak ki. Általánosságban a tájhasználat-változás két formáját különböztethetjük meg:

1. fő tájhasználati kategóriák között lejátszódó folyamat: pl. városi területek növekedése a környező mezőgazdasági területek rovására
2. ugyanazon fő tájhasználati kategórián belüli versenyhelyzet kialakulása: pl. egykori rizstelepen folytatott zöldségtermesztés

2.10.1 ábra. Városnövekedés 1772-1992, Baltimore régió (USA) (SISK 1998)

A fő tájhasználati formák ma már mindig valamilyen jellemző társadalmi-gazdasági folyamathoz köthetők. Az előző leckében is tárgyaltuk, hogy például az élelmiszerárak alakulása miatt egyre nagyobb mértékű mezőgazdasági területek bevonása révén, akár közvetlenül is hatással lehetnek a földhasználatokra.

A tájhasználatok versenyében kialakuló konfliktus helyzeteket az alábbi három csoportba soroljuk:

1. Funkcionális konfliktus: ott alakul ki, ahol az egymás területének a rovására, vagy egymást megszüntető, akadályozó hasznosítások ütköznek (pl. ipari létesítmény mezőgazdasági terület rovására, meddőhányó kialakítására erdőirtás stb.).
2. Tájökológiai konfliktus: pl. autópálya létrehozásával valamilyen élőhely megszüntetése, vagy tájökológiai gátként az élőhelyek megszakítása (pl. béka mentések, vadátjárók kialakítása autóutak felett).
3. Vizuális, esztétikai konfliktus: pl. egy üdülő területen a szemételhelyezés nem megoldott, vagy a beton falakkal történő terület elhatárolás nem esztétikus.