Az agrár-környezetvédelem szigorodó nemzetközi előírásai egyrészt a természeti erőforrások védelmére, másrészt a fogyasztásra, illetve felhasználásra kerülő termékek minőségbiztosítására, szennyező anyagoktól való mentességére, az élelmiszer-biztonság növelésére irányulnak. A vidéki térségek fejlesztési programjait és gazdálkodását befolyásolja azok agroökológiai adottsága, agrikulturális hagyományai és környezeti érzékenysége. Arra vonatkozóan, hogy hol vannak Magyarország különböző agroökológiai adottságú területei, eligazítást ad Magyarország földhasználati zónarendszere (Ángyán 2003).

A földhasználati piramis koncepció célja, hogy a földhasználatot és a természetvédelmet integrálja, és a táj adottságainak megfelelően határozza meg a használat és a védelem intenzitását, egymáshoz viszonyított arányát.

4.10.1 ábra. Talajerő-gazdálkodás Békésben (Erz 1978 alapján Duray B)

A természetvédelem és a mezőgazdálkodás igényeit egyesítve, ennek a rendszernek a földhasználati kategóriái a következők:

• a piramis csúcsán - régiónként eltérő nagyságú - olyan területek találhatók, amelyek egyértelműen a természetvédelem területei kell, hogy legyenek (természetvédelmi területek, tájvédelmi körzetek, nemzeti parkok, bioszféra rezervátumok magterületei), az egyéb célú földhasználat teljes kizárásával;
• alatta egyéb védett területek - magterületeket körülvevő pufferzónák - helyezkednek el korlátozott, természetvédelmi szempontú mezőgazdasági földhasználattal;
• ez alatt bizonyos földhasználati korlátozásokat igénylő, átmeneti területek (pl. vízvédelmi területek, pufferzónák stb.), extenzív agrárzónák találhatók;
• a piramis széles bázisát képezi végül egy környezetkímélő és környezetéhez, a termőhelyhez alkalmazkodó mezőgazdálkodás zónája, melynek kiterjedése felfelé attól függ, hogy milyen régióban (nagy mezőgazdasági kapacitású agrártájon vagy nagy természetvédelmi és kis mezőgazdasági kapacitású tájon) vagyunk, a terhelés intenzitásának fokát pedig a terület környezetvédelmi kapacitása és védendő értékeinek környezeti érzékenysége határozza meg.

E földhasználati struktúra logikáját követve, be kell látnunk, hogy az elmúlt évszázad iparszerű mezőgazdálkodása a földhasználati piramis kategóriahatárait drasztikusan fölfelé mozdította el, és a termelési célú használati funkció dominált. Ennek megfelelően a természettel harmonikus, fenntartható földhasználati rendszer kialakításánál elsődleges feladat, hogy ezeket a határokat lefelé mozdítsuk el, csökkentve a belterjes földhasználat (elsősorban szántóművelés) területét, és minden kategóriában a táj eltartó képességéhez igazodó, megfelelő földhasználati intenzitást, gazdálkodási rendszert szorgalmazzunk.
 

4.10.1 táblázat. A természetvédelem és az egyéb célú földhasználat közös kategóriarendszere
(Zielonkowsky 1988)

Terület/ funkció	Egyéb célú földhasználat	Státusz	Természetvédelmi
			célok	objektumok
1. Védelmi	Nincs	Totális rezer- vátum (lehe- tőleg állami tulajdon)	Fajok, biocönózisok, biotópok, természeti egyensúly védelme.	A védettek listáján szereplő növény- és állatfajok valamint élőhelyek.
2. Védelmi prioritások által korlátozott használati	Korlátozott	Vízvédelem, tájvédelem, védett táj- elemek	A természeti javak (talaj, víz, növény és állatfajok) védelme.	Felszíni vizek és parti területeik, felszín alatti vizek, talajok, mocsarak, vizes rétek, száraz füves puszták, természetközeli erdők.
3. Használati	Rendeltetésszerű és a természetvédelmi célokat figyelembe vevő	Kultúrtáj	A tájkarakter fenn- tartása és ökológiai funkcióinak megőrzése.	Élő sövények, erdősávok, fasorok, tábla szegélyek, erdő szélek, finom struktúrák.