A foltdinamika és tájszerkezet változásai

Foltdinamika

Az ökológia és a tájökológiai tervezés számára kiemelt jelentőségű a természetes és az ember által kialakított foltok egymáshoz való viszonya, működési jellemzői. A táj tipikus foltelemei a bokrok a füves pusztákon, az erdő folt a fátlan területeken. Gyakran szigetszerűen helyezkednek el a környező, folytonos tájban. A természetes mechanizmusok által kialakult foltok magukba foglalják a biotikus és abiotikus tényezőket is.

iDevice ikon Példa


A foltok egy része viszonylag változatlan és idős, más részüket az ember vagy a természet megzavarta. Néhány közülük nem változik, pl. alapkőzet, lejtő, a hidrológia, más folttípusok változékonyabbak. A különböző intenzitással változó foltok során alakul ki a foltdinamika, ami a tájgazdálkodás, a tájökológiai tervezés, a tájrekonstrukció és a konzerváció szempontjából fontosak. A foltdinamika eredményeképpen diverzitás jön létre. A biológiai diverzitás felelős a környezet heterogenitásáért. A foltokat az ott élő fajok alakítják ki, a folt tulajdonságaiért ezek a fajok a felelősek, néha a foltosság adja a biodiverzitást.

A foltdinamika igen hasznos a természetes erőforrások kezelésében, magába foglalja a fenntartható hasznosítást, a konzerválást és visszaállítást. Kiemelt jelentőségű a gyakorlati tájrendezési feladatok során, amely a megfelelő foltdinamika javaslatait fogalmazza meg.

Tájszerkezeti változások

A tájak természetes sokszínűségét jelentős mértékben befolyásolja az ember, amelynek negatív eredményeként jelentősen csökkent a bio- és geodiverzitás. A leggyakoribb változások: az erdőirtások és erdőtelepítések, monokultúrás termelés, haszonnövények termesztése, intenzív legeltetés, ipartelepek létrehozása, bányászat, települések kialakítása vagy az urbanizáció.

A tájak külső, vizuálisan is megjelenő szerkezeti vonásainak jellemzésére három alapvető táji indikátor vizsgálatára érdemes koncentrálni (Csorba 2006):

  1. a mozaikosság mértékére,
  2. a hemeróbia szint, azaz antropogén befolyásoltság mérésére és
  3. a tájrészletek tájökológiai összekapcsoltsága, vagyis az ún. connectivity
iDevice ikon Hemeróbia szintek
Az ember tájra gyakorolt hatásait a hemeróbia szinttel jellemezzük. Számszerűsítése a gyomnövények aránya és a talajtulajdonságok alapján történik. A hemeróbia fokának meghatározásával segíthetjük elő a tájtervezés számára készített értékeket.

1.11.1 táblázat. Hemeróbia szintek
(
Kerényi 2006)

golszász Német
(hemeróbiafokozat)
Emberi hatás
természeti táj ahemerob oligohemerob hiányzik, gyenge
kezelt táj mezohemerob mérsékelt
megművelt táj euhemerob erős
szuburbán táj polihemerob igen erős
urbán táj metahemerob drasztikus,
az élő szervezeteket
megsemmisíti
1.11.4 ábra. Ausztria kultúrtájainak hemeróbia szintje
(
Austrian Landscape Research - SINUS project, 2002)

A fenti három tájtulajdonságot kifejező adatok jól használhatók a tájak állapotfelmérésével, fejlesztésével, rehabilitációjával kapcsolatos munkák során, vagyis az ökológiai célú tájtervezésnél szélesebb körben használható tájszerkezeti adottságokat világíthatók meg.