A táj biotikus és abiotikus tényezői tájökológiai szerkezetelemekre oszthatók, amelyek térben és időben folyamatosan változnak. E változásokat természetes és mesterséges (humán) hajtóerők generálják. A változások során a táj szerkezete mozaikossá válik. Minél intenzívebb az emberi beavatkozás, annál homogénebb a táj, ezáltal sokkal sérülékenyebbé is válik. A foltdinamika megértésével, sokkal hatékonyabb tájgazdálkodási rendszerek alakíthatók ki.

Irodalomjegyzék

Austrian Landscape Research - SINUS project (2002) http://131.130.59.133/projekte/sinus/en/klf_en.htm

Csorba P.: Indikátorok az ökológiai tájszerkezet és tájműködés jellemzésére. In: Táj, környezet és társadalom. Ünnepi tanulmányok Keveiné Bárány Ilona professzor asszony tiszteletére, SZTE, Szeged, 2006

Kerényi A. 2006: Kellemetlen, de alapvető: a táj eltérő értelmezései és azok tervezési-védelmi jelentősége. In: Falu Város Régió (2006) 3. 18.

Kevei-Bárány I 2005: Tájökológia. Előadásjegyzet (kézirat).

Merriam G. 1984. Connectivity: a fundamental ecological characteristic of landscape pattern. In: Brandt J. and Agger P. (eds), Proceedings of the First International Seminar on Methodology in Landscape Ecological Research and Planning (Vol. I), pp. 5-15. Roskilde Universitetsforlag GeuRuc, Roskilde, Denmark.