Gazdasági és természetvédelmi szempontból, illetve területi kiterjedését tekintve egyaránt kiemelkedő jelentőségű extenzív gazdálkodási rendszer a gyepgazdálkodás. A védett növény és állatfajok mintegy harmada e tájakon él (Simon 1992).

3.17.1 ábra. Magyarország gyepterületei (2006)

Magyarország gyepterülete mintegy 1.061 ezer hektár (3.17.1 ábra), amely az utóbbi években több mint 100 ezer hektárra csökkent. A gyepek 90%-a természetes gyep, 80%-a alföldi fekvésű, kedvezőtlen adottságú területeken található. A múltban a legjobb talajadottságú gyepeket (pl. löszpuszta gyepek) feltörték, így a gyepek talaját napjainkban a gyenge tápanyag-szolgáltatóképesség, rossz víz- és levegőgazdálkodás, a szikesség vagy az alacsony kolloid tartalom jellemzi. Jellemzően rossz termőképességű, 8,4 AK átlagos aranykorona értékű, alacsony hozamú (1,3 t szénaérték/ha) térségek, a hasznosításból származó GDP-hez való hozzájárulása is csekélynek mondható (0,9%). A drasztikus területcsökkenés annak köszönhető, hogy a legeltetés jelentősége elveszett: a szarvasmarha és juh létszám az elmúlt 10-15 évben közel 50%-kal csökkent, a vágómarha termelés több mint 60 %-kal esett vissza; és a tömegtakarmány előállítás a szántóföldre tevődött át. Mindeközben a gyepek ápolása és felújítása elmaradt.

A hasznosítható gyepterület 56%-a alkalmas intenzív művelésre, 44%-a talajvédő gyep, 50%-a természetvédelmi szempontból potenciálisan értékes, amelyből 200 ezer ha védelem alatt áll. Hozzájuk kötődik a védett fajok 30 %-a.