A szukcesszió az ökoszisztémák fejlődési folyamata, amely időben egymást követő biocönózisok megjelenésében nyilvánul meg. A biocönózis átalakulását a biotóp átalakulása követi, amellyel egy új biocönózis jelenik meg, majd több stádiumon át aklimax (záró) társulásig fejlődik. A klimax társulás a terület abiotikus adottságaival egyensúlyban van, szervezettsége magas fokú, stabil, relatíve állandó. Hazánk klímáján az erdőtársulások jelentik a növénytársulások klimax állapotát.

1.14.2 ábra. Organogén (pangóvizes) sorozat társulásai lebegő hínárok, gyökerező hínárok, nádas, magassás társulások, láp- és mocsárrétek, fűzbokor ligetek, fűz-nyár ligeterdő

1.14.3 ábra. Mineralogén (frissvizes) sorozat iszaptársulások, fűzbokor ligetek, fűz-nyár ligeterdők, tölgy-kőris-szil ligeterdők, gyöngyvirágos tölgyes (Bulla M 2005)

1.14.4 ábra. Szukcessziós sor

Természetességi fokuk szerint megkülönböztetünk természetes és mesterséges szukcessziót. Az előbbi esetén az adottságoknak megfelelő, az utóbbi - másodlagos szukcessziósor - emberi beavatkozásra alakul ki (pl. erdőirtásokat követően jellemző a gyomnövények megjelenése).