A geoökoszisztéma legdinamikusabban változó, az egyik legsérülékenyebb, az időjárástól leginkább függő és egyben a legnagyobb területet érintő földhasználati rendszere a mezőgazdaság. A Földfelszín mintegy 40-50%-t borító mezőgazdasági területek (mezőgazdasági termelésre használt földterületek, ezen belül szántók, gyepek, állandó növényi kultúrák, beleértve az erdőgazdálkodást és bio-energetikai célú növényeket is) aránya 1960 óta mintegy 10%-kal növekedett (2.8.1. táblázat).
 

2.8.1. táblázat. Mezőgazdasági területek változása (1960-2000) (FAOSTAT, 2006)

Terület (millió ha) Változás (2000/1960)   1961-70 1971-80 1981-90 1991-00 2001-02 % millió ha 1. Világ               Mezőgazdasági terület 4,562 4,684 4,832 4,985 5,023 10 461 Szántó 1,297 1,331 1,376 1,393 1,405 8 107 Állandó nővénykúltúrák 82 92 104 123 130 59 49 Állandó legelő 3,182 3,261 3,353 3,469 3,488 10 306 2. Fejlett országok Mezőgazdasági terület 1,879 1,883 1,877 1,866 1,838 -2 -41 Szántó 648 649 652 633 613 -5 -35 Állandó nővénykúltúrák 23 24 24 24 24 4 1 Állandó legelő 1,209 1,21 1,201 1,209 1,202 -1 -7 3. Fejlődő országok Mezőgazdasági terület 2,682 2,801 2,955 3,119 3,184 19 502 Szántó 650 682 724 760 792 22 142 Állandó nővénykúltúrák 59 68 80 99 106 81 48 Állandó legelő 1,973 2,051 2,152 2,26 2,286 16 313

 

Ez a trend - elsősorban a latin-amerikai és a szub-szaharai régiók területnövekedései miatt - várhatóan tovább fog emelkedni. Fontos kiemelni a fejlett térségű Európa területhasználat-csökkenését, amelyen belül a szántók intenzívebben, a legelők lassabban alakulnak át egyéb tájhasználatokká.

A világ mezőgazdasági területeinek 69%-án (3488 millió ha) legeltetés folyik, alig több mint negyede (1405 millió ha) szántó művelési ág. Az elmúlt négy évtizedben körülbelül 500 millió hektár területből lett mezőgazdaságilag hasznosított föld, amely a növekvő népességgel arányos élelmiszerigény mértékének köszönhető. Ez évi 13 millió hektár területátalakulást jelent (amelyből 6 ha erdő, 7 ha egyéb hasznosítású terület). A szektor területváltozásaira elsősorban a népesség, a technológia, a társadalompolitika változásai, valamint a gazdasági növekedés és az agrártermékek ár-érték arányának alakulása hatottak. Jó indikátor mindennek a növekvő napi kalóriaszükséglet globális mértéke (Gilland 2002), amelynek következtében a környezetterhelés és a természeti erőforrások igénybevétele növekedett (Tilman et al. 2001, Rees 2003). Mindeközben se az élelmiszerbiztonság, se a gyermekélelmezés, ill. -halandósági problémák nem oldódtak meg és nagy valószínűséggel a trend folytatódni fog a jövőben is (Huang et al. 2002, Trevawas 2002, Green et al. 2005). Rosegrant et al. (2001) szerint további 500 millió hektár fog agrárterületté átalakulni 1997 és 2020 között.

Állandó földterület mellett a mezőgazdasági területek termékenységének fokozása elsősorban technológiafejlesztéssel érhető el a leghatékonyabban, ezzel növelve az élelmiszerellátás egységnyi lakosra jutó mértékét. A gazdasági növekedés hatására egyre több fejlődő országban megnövekedett a hús és tejtermékek fogyasztása. Előbbi termékek iránti igény növekedése elérte az évi 5%-t, és 2020-ra további 57% növekedés prognosztizálható (Rosegrant et al. 2001), főként Dél- és Délkelt-Ázsia és a Szub-Szaharai országok körében. A legnagyobb arányban a baromfihús iránti igény nő (az összes 87%-a).