A táj egy folyamatosan változó, dinamikus rendszer, hosszú természettörténeti és rövid, de igen hatékony társadalmi-gazdasági fejlődés együttes eredménye. A tájdinamika a táj időbeni szerkezeti és funkcionális változását jelenti. A táj pillanatnyi strukturális és működési helyzetét állapotjellemzőnek nevezzük. Ilyen potenciális állapotjellemzők lehetnek például egy táj vegetációval való borítottságának aránya, a tájfoltok mérete, vízháztartási tényezője vagy terméshozama.

Természetes rendszerben az állapotjellemzők, az időben, a zavaró tényezőkre és a szukcessziós folyamatokra válaszul, egy optimális tartományban fluktuálódnak. Ez a tartomány viszont térben és időben is viszonylagos.

Az antropogén hatások léptéke nagyságrendekkel meghaladja a táj természetes önfejlődés ütemét. A tájdinamika vagy tájfejlődés az emberiség történelme folyamán nagyon sok változáson ment keresztül, a gyűjtögetéstől keresztül, a precíziós mezőgazdasági tevékenységeken keresztül, egészen a nagyvárosi agglomerációk kialakulásáig. A táj alakulása, fejlődése, leginkább a különböző művelési ágak változásain keresztül követhetők nyomon.

A tájfejlődés kezdeti időszakában, egészen a 19. század elejéig, a tájak eltartó képessége lényegében nagyobb volt, mint az igénybevétel, ezáltal a káros hatások is kiegyenlítődtek. Ebben az időszakban a tájváltozások csak helyi szinten domináltak.

A tájfejlődés második időszaka az ipari forradalomtól a 19. század végéig tartott, amikorra már elkülönült egymástól a munka- és lakóhely, az ember egyre intenzívebben használta ki a természeti erőforrásokat, amellyel párhuzamosan túlzott mértékben megnövekedett a nem hasznosítható melléktermékek mennyisége is. Az első időszak lokális változásaihoz képest, ebben az időintervallumban a táj már nagyobb, regionális szinten is degradálódott.

A harmadik tájdinamikai időszak, a 20. századtól napjainkig tartó tájalakítási folyamata, amikor is az emberiség már tudatába került a természeti erőforrások véges készletének, és hogy a további antropogén táji beavatkozásokkal járó tájváltozások az egyensúly felborulásához vezetnek. Ebben az időszakban megjelentek a tájváltozás globális folyamatai: a klímaváltozás, a szárazság növekedése, a légszennyezés, megbetegedések.