Az ártéri gazdálkodás, mint multifunkcionális mezőgazdálkodási rendszer

Az ártereket használó és hasznosító ártéri gazdálkodás (Ángyán et al 2003) a vizes élőhelyek extenzív mezőgazdasági rendszerekkel történő fenntartásának hazánk legnagyobb területét (2012.000 ha) érintő tájgazdálkodási formája.

Magyarországon a nagy folyamszabályozások előtt a Duna-mente árterein, a Tisza, Maros, Körösök, Berettyó vidékén, a Bodrogközben, a Vág mentén, de a Rába, a Pinka vagy az Ösztörmény (Strem) völgyeiben is jellemző gazdálkodási mód volt.

E gazdálkodási rendszer lényege a folyók holtágainak mesterséges megnyitása a főfolyás felé, az ún. „fokok", a hordalékpadokon át vágott keskeny csatornák által. Ezzel az áradások vize eloszthatóvá és csendesíthetővé válik, a partok a rombolástól mentesülnek. A holtágak élővízzel történő felfrissítésével az elposványosodás és elszikesedés akadályozható meg. A halászat fő formája az ártéri gazdálkodásban a „fokok" időleges elrekesztése volt, ezáltal a halak bennrekedtek, az ártéren létrejött új ivadék viszont az apadással visszakerült a főmederbe. Télen a jégtakarókba vágott lékhez gyűlő halakat fogták.

iDevice ikon Példa


iDevice ikon Hasznos link

Nagy területek ily módon történő élővízzel való ellátásával a szigeteken nőtt kőris- és tölgyerdők, valamint gyümölcsöskertek fenntartása vált lehetővé, miközben az állandó szárazulatokon gabonatermesztésre nyílt lehetőség, az időnként elárasztott réteken és legelőkön, valamint az erdőkben pedig félvad méneseket, gulyákat és kondákat lehetett tartani. A vízinövények (sulyom, gyékény, káka, nád) emberi és állati táplálékul, illetve háziipari nyersanyagokként szolgáltak.
iDevice ikon Példa


Az ártéri gazdálkodás, sokoldalúságánál fogva, az extenzív és önellátó paraszti mezőgazdaság fő formája maradt Magyarországon.

Az ártéri tájgazdálkodás haszonvételei

Az ártéri gazdálkodás haszonvételeit az élőhelyek fenntartásához kell igazítani. Az árterek térszintjei alapján megkülönböztetünk

  • mélyárteret,
  • alacsony árteret,
  • magas árteret és
  • ármentes szintet.

A különböző térszintekhez, élőhelyhez köthető és élőhelyhez nem köthető haszonvételek sorolhatók. A mélyárterek haszonvételi formái közül elsősorban az ártéri halászat (pl. kubik gödrök alkalmazása), réti halászat, illetve nádasok, gyékényesek hasznosítása emelhető ki. Az alacsony árterek élőhelyei az üde rétek, rétlápok, puhafa ligetek, ezért haszonvételei főleg a legeltetés, szálalás, erdőgazdálkodás során érvényesülnek. A magas ártér területeit tartós vízborítás nem fenyegeti, haszonvételei lehetőségei közé a legeltetést, valamint a gyümölcstermesztést és a keményfa- ligetek termékeit sorolhatjuk.

3.16.1 táblázat. Az ártéri tájgazdálkodás térszintekhez és mozaikos táji adottságokhoz igazodó haszonvételi lehetőségei
(VÁTI 2004)
Tér- szintek Élőhelyek Élőhely-kezelés Haszonvételek
Általános konkrét összességében adott társulásra vonatkoztatva
Mélyártér nyílt vízfelület nyíltvizű tavak rendszeres vízpótlás biztosítása, természetes halszaporulat fenntartása, betelepítési tilalom vízpótlás, csatornatisztítás,
-karbantartás		 halászat, rekesztés, horgásztatás, vadászat
hínárosok lebegő és rögzült hínártársulások   víztisztítás, hínárszárítás, komposzt- előállítás, sulyom feldolgozás
mocsarak zárt nádasok, gyékényesek rendszeres vízpótlás biztosítása, haltelepítési tilalom, megfelelő időszakban történő vágás,
kaszálás		 nádvágás, égetés tilalma nád, gyékényfelhasználás
harmatkásás, tavikákás égetés tilalma harmatkása (inkább turisztikai célú) étkezési célú felhasználása, dísznövénykertészet
zsombékosok kaszálás ridegállattartás (alom) és egyes növények (inkább turisztikai célú) étkezési célú felhasználása
magassásosok kaszálás ridegállattartás (alom)
szürkemarhatartás
bokorfüzesek, láperdők fűz és nyírlápok rendszeres vízpótlása biztosítása égetés megakadályozása égetés tilalma, szukcesszió segítése  
 
égerlápok, égeres mocsárerdők
bokorfüzesek fűzvessző
élőhelyhez nem köthető haszonvételek energiaültetvény
Alacsony ártér üde rétek, rétlápok üde és nádasodó rétlápok, láprétek rendszeres vízpótlás biztosítása, megfelelő időben történő kaszálás, égetés megakadályozása kaszálás ridegállattartás
kiszáradó kékperjés láprétek kaszálás ridegállattartás
mocsárrétek kaszálás ridegállattartás
puhafa ligetek fűz és nyárligetek vízpótlás biztosítása, szukcesszió elősegítése, tájidegen fajok kitermelése szukcesszió segítése, szálalás, tájidegen fajok kitermelése erdei gyümölcsök, gyümölcsények, erdőgazdálkodás (szálalás, tájidegen fajok kitermelése)
Magas ártér keményfa ligetek köris-szil-tölgy ligetek vízpótlás biztosítása, szukcesszió elősegítése, tájidegen fajok kitermelése szukcesszió segítése, szálalás, tájidegen fajok kitermelése erdei gyümölcsök, gyümölcsények, erdőgazdálkodás (szálalás, tájidegen fajok kitermelése)
égerligetek  

élőhelyhez nem köthető haszonvételek szántó, kert
Ármentes szint nyílt száraz gyepek évelő nyílt homokpusztai gyepek legeltetés, megfelelő időben történő kaszálás, égetés tilalma, meggátlása legeltetés, kaszálás ridegállattartás
zárt száraz és félszáraz gyepek alföldi sztyepprétek legeltetés, kaszálás ridegállattartás
üde lombos erdők Alföldi gyertyános tölgyesek és üde gyöngyvirágos tölgyesek szukcesszió elősegítése, tájidegen fajok kitermelése szukcesszió elősegítése, tájidegen fajok kitermelése erdei gyümölcsök, gyümölcsények, erdőgazdálkodás (szálalás, tájidegen fajok kitermelése)
élőhelyhez nem köthető haszonvételek szántó, kert

 

3.16.1 ábra. Ártéri legelő a Körösön
« Előző | Következő »