A fenntartható földművelés napjainkban ismét aktuálissá vált hagyományos modellje az embert és természetet is egyszerre eltartó és fenntartó, erőforrás-hasznosítással működő ártéri gazdálkodás. A fokokra alapozott ártéri gazdálkodás során az emberi munka nyomán úgy formálódott át a lényegében befolyástalan terület emberi haszonvétel tárgyává, hogy annak alapvető ártér jellege nem szűnt meg. A kialakuló, a vizek hálózatára épülő tájhasználat a különböző művelési ágak egymásba fonódó rendszerét hozta létre, amelynek nyomán a hasznosítás alapjául szolgáló természetes vízrendszer is kiegyensúlyozottabbá, kiegyenlítettebbé vált. Az ártéri fokgazdálkodással kombinált tájgazdálkodási rendszerek tipikusan multifunkcionális földhasználati módot jelentenek. A különféle haszonvételi eljárások mellett egyszerre valósulnak meg a természet-, ár- és klímavédelmi célok.

Irodalomjegyzék

Ángyán J. - Tardy J. - Vajnáné Madarassy A. (szerk.) 2003: Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 625 p.