A gazdasági növekedés egy idő után akadályozza a lakosság életszínvonalának emelkedését.

A környezetgazdálkodás a természetes és az ember alkotta környezet kereslet által szabályozott gazdasági hasznosítása.

A fenntarthatóság elsődleges szempontja a környezetminőség, a gazdaság érdekei másodrendűek.

A tájgazdálkodás a környezeti, illetve természeti erőforrásokkal való gazdálkodás térségi megjelenési formája.

A fejlettebb gazdaság nem oldja meg a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség enyhülését, a technológia fejlődése gátja a környezet megóvásának.

A környezetgazdálkodás a környezet szabályozott hasznosítását jelenti.

A zöld gazdálkodás kiemelt hangsúlyt fektet a barnamezős területek „zöld" hasznosítására, a zöldterületek megújítására, a megújuló energiaforrások használatára.

A tájgazdálkodás a tájalkotó biotikus és abiotikus elemek és ezek térbeli rendszerébe való humán beavatkozás.

A környezeti szempontok háttérbe szorítása rövidtávon előnyös lehet.

A természeti erőforrásokat úgy kell igénybe venni, hogy a társadalom reális igényeinek kielégítése során a meglevő ökológiai adottságok ne károsodjanak.

Tájgazdálkodás alatt elsősorban a tájháztartás eltartó képességéhez optimálisan igazodó, azaz a környezeti- és természeti erőforrásokat maximálisan kiaknázó termelési rendszereket értjük.