A szigetbiogeográfia elmélete szerint a fajszám növekedik a terület méretével, ugyanakkor az élőhelyek száma is növekedik. A fajgazdagság alapvetően függ a sziget méretétől és a szárazföld távolságától, továbbá e területek fajszámától. Az eredetileg tengeri szigeteken tanulmányozott jelenség ma már jó analógia a szárazföldi fajgazdagság alakulására is. E törvényszerűségre alapozott további ökológiai folyamatok megértése közvetlenül segíti a gyakorlati természetvédelmet és a konzervációbiológiát egyaránt.

Az invazív (özön)fajok betelepülése alapvetően befolyásolni tudja egy adott táj, illetve élőhely természetes folyamatait, jellemzően valamilyen ökológiai, egészségügyi vagy egyéb társadalmi problémákat okozva. Az özönnövények elterjedésének megakadályozása ezért is alapvető feladata a helyes tájgazdálkodási rendszerek kialakításánál.

Irodalomjegyzék

Török, P. (tantárgyfelelős)és Valkó, O.:Szigetbiogeográfia és tájökológia. jegyzet, DE TTK

Valkó, O.:Ökológiai élőlényismeret. jegyzet DE TTK

Wilson, E. O. és Willis, E. O.: 1975: Applied biogeography. In. M. L. Cody; J. M. Diamond (szerk.): Ecology and evaluation of communities. Harvard University Press, Cambridge. pp.522-534.