Az extenzív gazdálkodás elsősorban alacsony műtrágya-, illetve növényvédőszer-használattal, továbbá kevesebb energiafelhasználással jár. Az ilyen típusú gazdálkodási rendszerek elsősorban a gazdálkodásra kedvezőtlen adottságú tájakon alakul ki. A termelésre ható negatív hatások adódhatnak a természeti környezet jellemzőiből (lejtőszög, talajjellemzők, időjárási viszonyok), de társadalmi-gazdasági okokból is (birtokméret, népsűrűség, településhálózat). Az extenzív módon történő gazdálkodás általában pozitív környezeti externáliákkal járnak, melyek az ilyen módon megtermelt termék árába nem tud beépülni. A gazdálkodó így kiesett bevételeinek kompenzációja céljából vezette be az EU a kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodók támogatási rendszerét. A mezőgazdasági területek természetvédelmi értékét jelentősen növelheti az extenzív gazdálkodás. Ezeken a területeken a természetes növényzet aránya magasabb, alacsonyabb a talajok tápanyagtartalma, nagyobb szerkezeti sokszínűség jellemzi. Magyarországon legelterjedtebb extenzív gazdálkodási módok a gyepgazdálkodás, a külterjes szántóföldi művelés, a hagyományos ültetvényes gazdálkodás, a hal-, illetve nádgazdálkodás és a különféle vegyes gazdálkodási rendszerek.

 

Irodalomjegyzék

Ángyán J. - Tardy J. - Vajnáné Madarassy A. (szerk.) 2003: Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 625 p.

Baldock, D. - Beaufoy, G. - Clark, J.1994: The Nature of Farming: Low Intensity Farming Systems in Nine European Countries. IEEPLondon

Hertai É. 2004: Teleptani alapismeretek pp. 1-44.