A mezőgazdasági területek természetvédelmi értékét jelentősen növelheti az extenzív gazdálkodás. Ma már célzott törekvések is történnek bizonyos fajok külterjes gazdálkodási móddal való megőrzésére.

Egyes növény- és állatfajok számára kedvező életkörülményeket biztosító gazdálkodási módszerek az alábbiak lehetnek (Ángyán 2003):

• a természetszerű növényzet magasabb aránya változatosabb élővilág megtelepedését teszi lehetővé, mint az intenzív területeken;

• a talaj alacsonyabb tápanyagtartalma lehetővé teszi azoknak a növényfajoknak a fennmaradását, amelyek az ilyen körülményeket elviselik;

• a nagyobb strukturális diverzitás - ami elsősorban az egyszerűbb művelési módszereknek és a természeti adottságoknak köszönhető - tovább javítja az élőhelyi adottságokat, hiszen több faj megtelepedését teszi lehetővé, és változatosabb, illetve stabilabb táplálékkínálatot biztosít;

• a lassú változások sokkal inkább lehetővé teszik az élővilág alkalmazkodását a megváltozott körülményekhez, mint az intenzív rendszerek esetében.

Ugyanakkor léteznek olyan sajátosságai is e gazdálkodási rendszereknek, amelyek az intenzív gazdálkodási módokhoz képest kedvezőbb feltételeket jelentenek egyes fajok számára. A kisebb tápanyagbevitel során kevesebb nitrát- és foszfát kerül a rendszerbe, amely az erre érzékeny fajokra jelent kedvezőbb hatást. A kevesebb növényvédő szer használata előnyös a növények és az állatvilág számára.

Hazánkban az alábbi természetvédelmi szempontból jelentős - általában - extenzív gazdálkodási rendszerek találhatók:

1. gyepgazdálkodás,
2. külterjes szántóföldi gazdálkodás,
3. hagyományos ültetvényes gazdálkodás,
4. halgazdálkodás,
5. nádgazdálkodás,
6. vegyes gazdálkodás:

• hagyományos (tradicionális) parasztgazdálkodás, tanyasi gazdálkodás,
• ártéri gazdálkodás,
• biológiai gazdálkodás.