Napjaink tájkutatásának fő célja, hogy egy adott terület hasznosítási típusa mennyire felel meg a táji adottságoknak, és milyen társadalmi tevékenység helyezhető el a legkisebb kockázattal a tájban. Az ember, mint meghatározó tájalkotó tényező, egyre nagyobb intenzitással befolyásolja a táj alakulását, működését. A tájértékelés általános célja a tájban lejátszódó természeti-társadalmi folyamatok eredőjeként kialakuló antropogén-technogén táji mechanizmusok feltárása, a táj felépítésének és működésének megismerése. A geoökológiai térképezés során lehetőség adódik olyan több szempontú értékelésre, amely a terület állapotát, adottságait, a felszínt veszélyeztető tényezőket veszi számításba.

Az ökotópképző érték kifejezi az antropogén hatásra bekövetkezett tájváltozások nagyságrendjét. A természetvédelmi érték csökkenése felhívja a figyelmet a ritkán előforduló fajok megőrzésének szükségességére.

A fentiek ismeretében, a tényleges területhasználat és a területhasználat-korlátozási térkép összevetésével meghatározhatók azok a javasolt (ökológiai szemléletű) beavatkozások, amelyek elősegítik egy táj optimális területhasználatának kialakítását.

Irodalomjegyzék

Duray, B.; Hegedűs, Z. 2005: Komplex (funkcionális és szerkezeti) tájökológiai kutatások a Dél-alföldi régió határmenti területein. Tájökológiai Lapok, 3 (1) pp. 133-153

Kevei-Bárány, I. 1997: Az ökotópképző és természetvédelmi funkció meghatározása a Kataréti-patak vízgyűjtőjén. In: Geoökológiai térképezés elmélete és gyakorlata. (Ed.) Mezősi G.-Rakonczai J. p. 130

Mezősi, G.; Rakonczai, J. 1997: A geoökológiai térképezés elmélete és gyakorlata. JATE Természetföldrajzi Tanszék, Szeged p. 130

Mezősi, G.; Kevei-Bárány, I.; Balogh, I.; Mucsi, L.; T. Farsang, A. 1993: A geoökológia és a geoökológiai térképezés néhány elvi és gyakorlati kérdése. Földrajzi Közlemények CXVII.(XLI) kötet, 1993.3. szám, 163-176. o.