Egy adott felszínborítási típusból (pl. természetes vegetáció), a kiegészítő információk függvényében számos tájhasználati forma következhet (pl. tájvédelem, rekreáció, vadászat stb.). Hasonlóan, egy bizonyos tájhasznosítási mód (pl: gabonatermesztés), jelenthet egy konkrét felszínborítási típust is (pl: kukorica vagy búza).

A tájat elvont és konkrét értelemben is használhatjuk, például egy hely esztétikai minőségének meghatározására a népi-tradicionális kultúra részeként, vagy a mozaikos szerkezetű táj ökológiai funkciójának a meghatározására is (ökológiai foltok, folyosók stb.) (Meinig 1979;Cosgrove és Daniels 1988; Forman 1995). E meghatározásokban közös, hogy a táj egyszerre jelenti a tájhasználati tevékenységet és a felszínborítást is. A tájban, mint viszonylag jól körülhatárolható, véges térbeli formációban, a különböző emberi tevékenységek egyszerre is jelen lehetnek. Ilyenkor az eltérő tájhasználatok gyakran versenyeznek egymással annak érdekében, hogy a lehető legértékesebb területen nyilvánuljanak meg. Ebben az esetben a táj minősége, értéke mindig arra a tájtípusra vonatkozik, amin az egyén vagy egy csoport tevékenykedik, illetve ahol a társadalmi, környezeti és gazdasági folyamatok lejátszódnak (Mather 1991).

A felszínborításról és tájhasználatról további információk: 2.2 és 2.3 leckék.