A tájhasználati tevékenység továbbá úgy is meghatározható, mint az ember és környezete kölcsönhatásainak térbeli és időbeli eredője. Ennek mértéke és minősége nagyban függ a társadalom szervezettségétől és technológiai lehetőségeitől. A tájhasználatot úgy is leírhatjuk, hogy a rajta élő ember milyen szándékkal és eszközzel kezeli földjét. Ez esetben a föld általában azt a fizikai környezetet jelöli, amelyet a kitettség, a talajtípus, a klimatikus viszonyok, a vízrajzi jellemzők és a vegetáció típusa jellemez. Összességében tehát a tájhasználat antropogén beavatkozásra utal, valamilyen emberi akarat vagy szükséglet kielégítése céljából. Ilyen tájhasználati típusok lehetnek a szántóföldi növénytermesztés vagy a legeltetés, tehát a szó szerinti földhasználat is, de a termelőipari vagy városfejlesztési tevékenységek úgyszintén (Vink 1983). Egy tájhasználati tevékenység minél inkább beintegrálódik a regionális, nemzeti és nemzetközi folyamatokba, annál komplexebbé kezd válni. Bármely történelmi időszakban és társadalmi berendezkedéstől függetlenül a tájhasználatot az egyik legbonyolultabb kapcsolatrendszer szabályozza (Richards 1990).

Az ember, elsősorban az önfenntartás és a jólét céljából, folyamatosan alakította maga körül környezetét. Ilyen típusú beavatkozások például a települések létrejötte, a gyepek feltörése, az őshonos fajok újakkal történő behelyettesítése vagy a területnyerés célzatú folyószabályozások is. Ezek a változások népességnövekedéssel és olykor a helyi társadalmi rendszerek megváltozásával is járnak.

E rendszerek dinamikája pedig a társadalmi, környezeti és gazdasági folyamatokon keresztül valósul meg. A tájhasználat-változás felgyorsulása összefüggésben van a társadalmi és fizikai környezet elemeinek növekvő sérülékenységével (Tumer et al. 1990; Krummer és Turner 1994; Turner és Meyer 1994). Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a tájhasználat-változás nemcsak önmagában lényeges, hanem a társadalom-környezet-gazdaság rendszerben játszott szerepe miatt is.

Egy adott térség tájhasználatának megváltozása egyszerre jelent lehetőségeket és korlátokat is a fenntartható tájgazdálkodás számára. A változások szoros kapcsolatot mutatnak a társadalmi és fizikai rendszerek fejlődési folyamataival, amelyeknek bizonyos jellemzői módosulhatnak, illetve ki is cserélődhetnek egymással. E rendszerek dinamikája tehát összességében a társadalmi, környezeti és gazdasági folyamatokban nyilvánul meg. A táj módosulása alatt a funkciójában vagy struktúrájában bekövetkező változásokat, az átalakulása alatt pedig egy adott felszínborítás másikra történő kicserélődését értjük, ahol az előbbi fogalom inkább kapcsolódik a tájhasználat változásához, az utóbbi pedig a felszínborítás változásához. 

A tájdinamikáról bővebben a 2.8 leckében olvashat!