Az tájhasználati módok kidolgozása során az alábbi előfeltevésekből kell kiindulnunk:

• Az édesvíz stratégiai fontosságú, készleteink megőrzése nemzetbiztonsági kérdés;
• Természetes körülmények között nem a csapadék, hanem a csapadék és a folyók árvizei együttesen elégítették ki a Kárpát-medence vegetációs vízigényeit;
• A Kárpát-medence alföldi területein nem a vízbőség, hanem a szélsőséges vízháztartás, és jellemzően a vízhiány jelenti a súlyosabb problémát;
• A Kárpát-medence vízháztartásának mérlege negatív, vízkészletük évről évre fogy;
• A szárazabb időszakban a folyók vízhozama nem képes pótolni a vízhiányt;
• A medence alföldi területei rászorulnak a vízbő időszakok és területek vízére;
• Kialakítható olyan vízrendszer, mely képes

- a víz szétterítésére és

- a tényleges felesleg összegyűjtésére és elvezetésére.

• Kialakítható olyan tájszerkezet, melyben a táj egyes elemei képesek visszatartani és tartalékolni a folyók árvizeit.
• Kialakítható a vízvisszatartásra alkalmas tájszerkezetnek megfelelő gazdálkodási rendszer, amely egyszerre alkalmas a táj:

- karbantartására,

- gazdasági hasznosítására.

A tájgazdálkodási rendszerek kidolgozása elsősorban a vízpótlással érintett területekre vonatkozik. Alapja, egy olyan tájhasználati rendszer kidolgozása, mely egyszerre alkalmas a természetes táji elemek fenntartására (természetvédelmi kezelésére), és gazdasági hasznosítására. A javaslat megalapozottsága kettős.

1. Egyfelől magába foglalja azt a tényt, hogy a Kárpát-medence természeti viszonyai között - az alföldi területeken - egyetlen olyan élőhely sincs, mely ne az ember közreműködésével alakult volna ki, és maradt volna fenn. A természetes élőhelyek megőrzése emiatt nem nélkülözheti a megfelelő emberi beavatkozást.
2. Olyan emberi beavatkozás, mely nem nyújt lehetőséget a tájban élők megélhetésére, illetve mely állandó külső források bevonását igényli, hosszútávon nem tartható fenn. Így a természetvédelmi kezelés csak akkor lesz hatékony és hosszú távú, ha egyben megfelel a gazdasági fenntarthatóság követelményeinek is.

A vízvisszatartáson alapuló tájgazdálkodási rendszerek az egyes élőhelyek kezelését tartalmazza, és azokat az élőhelyeket jeleníti meg, melyek az adott ártéri szinten találhatók. Mindezek alapján:

1. A mélyártéren - mocsárrétek (vizes élőhelyek, tavak), nedves rétek, mocsárerdők, puhafa-ligetek.
2. Az alacsonyártéren - nedves rétek, puhafa ligetek, gyümölcsények (vad és oltott gyümölccsel elegyes ártéri ligeterdők) esetleg kistáblás szántók.
3. A magasártéren - keményfaligetek, gyümölcsösök, kistáblás szántók, üdegyepek.
4. Az ármentes szinten - keményfaligetek, kis és nagytáblás szántók, szárazgyepek.

A tényleges tájhasználati és gazdálkodási formákat további pontosítások, illetve a gazdálkodókkal történő egyeztetések után a konverzió gazdaságosságának figyelembevételével lehet megállapítani.