A tájhasználat intenzitása
Bizonyos tájfunkciókhoz köthető tájhasználatok különböző mértékben hatnak a tájra. Ennek kvantitatív mérése a tájhasználat intenzitásának megadásával történhet. Az indikátor a különféle emberi beavatkozások következtében lezajló tájhasználat-változásokon keresztül méri a táj igénybevételének intenzitását. A tájhasználati intenzitás indikátor a tájban bekövetkező mennyiségi, illetve minőségi változásoknak a meghatározása a cél. Ehhez, mindenekelőtt az adott elem sérülékenységét kell számba venni. A tájfejlődés szempontjából negatív és pozitív irányú hajtóerőket különböztetünk meg.
A táji alrendszerek használatának (a tájgazdálkodásnak) az intenzitása a sérülékenység és a kockázati tényezők függvénye. Ez alapján az intenzitás iránya három féle lehet.
- Optimális tájhasználat: a tájkaraktert meghatározó tájelemek (természeti, kulturális, esztétika stb.) konzerválása történik, azaz a tájháztartás eltartó képessége szempontjából ideális tájhasznosításról beszélünk.
- Alulhasznosítás: a negatív irányban ható folyamatok miatt a természeti értékek eltűnnek, fragmentálódnak, lepusztulnak stb.
- Túl használat: amikor az intenzifikáció során a táji értékek - funkciójukat tekintve - átalakulnak, már nem képviselnek értéket. Optimális esetben az értékek egy bizonyos értéksávban (küszöbpontok között) még elfogadható mértékben hasznosíthatók.
 |
|
4.8.1 ábra. Talajerő-gazdálkodás Békésben (Duray B.)
|
Az értékállóság (folyamatosság), ami egyben a fenntartható
tájgazdálkodás alapfeltétele is, tovább szakaszolható:
- Az első szakaszban a táj folyamatos pozitív megítélés alatt áll, magas az elfogadottság mértéke, ami a leromlott állapotú elemek helyreállítási és a jó állapotban lévők megőrzési folyamataival, azaz a pozitív hajtóerőkkel jellemezhetők. A mezőgazdasági szektorban mindez a művelés extenzifikációjával jár.
- A második szakaszban a tájhasználat kritikus pontba érkezik, bizonyos folyamatok eredményeképp a tájpotenciálok veszélybe kerülnek. A tájgazdálkodási forma megváltoztatásával, ezáltal a kockázati tényezők csökkentésével, az értékek ideális sávban tarthatók.
A tájgazdálkodás alsó küszöbértékét megközelítve ideális esetben ismét olyan pozitív válaszreakciók alakulnak ki a társadalomban, illetve a politikában, amelyek a megfelelő helyen és időben újból értéknövelő hatást eredményeznek. Nehéz megmondani melyek azok az identikus elemek, amelyek csak később válnak értékké. Jobbára csak a meglévő értékekhez hasonlító tájelemeket tudjuk ekként definiálni. Ilyenkor azonban azt is érdemes megfontolni, hogy a múltban lezajlott folyamatok nem mindig egyeznek meg a jövőben lejátszódó folyamatokkal.
Az indikátorképzéskor a fent modellezett folyamatok hatása során a tájhasználatban bekövetkező mennyiségi, illetve minőségi változásoknak a meghatározása a cél.
 |
|
4.8.2 ábra. Tájhasználat-változás (2004-2015) és
potenciálisan vízerózióval veszélyeztetett területek (Murcia, délkelet
Spanyolország) (Duray B.)
|
Példa
a) Degradáció
- tradicionális tájhasználat és -szerkezet sérülése (intenzív mezőgazdálkodási rendszerek)
- szennyezések okozta degradáció (por, korom, savas eső stb.)
- természeti katasztrófák okozta sérülések (földrengés, árvíz, vulkánkitörés stb.)
- tájelem vagy rendszer felhagyása
b) Átalakulás, eltűnés
- hagyományos tájkarakter átalakulása, többnyire funkcióváltás következtében
- tervezett területfejlesztések miatti tájmintázat átalakulása
- vízgazdálkodási rendszerek átalakulása, természeti feltételeinek változásai, felszínborítottság megváltozása miatt