A tájgazdálkodás értékelése a táj vizsgálata a természettel összhangban lévő, optimális földhasználat kialakítása céljából. A táj állapotának felmérése és a táj alrendszerei között lejátszódó kölcsönkapcsolatok feltárását követően van mód a helyes tájgazdálkodás kialakítására. Mindez a tájhasználatok mértékének és irányának a megállapításával történik. A különböző antropogén tájhasznosítások jövőbeni alakulásának hatásait forgatókönyvek alapján tudjuk analizálni. A tájértékelési módszer ez esetben arra keresi a választ, hogy milyen állapotban lenne a táj a beavatkozások hiányában, ehhez képest milyen állapotban van jelenleg, illetve milyen várható tendenciák következnek be a tájfejlődés során.

Az emberi tevékenységek hatásainak értékelése általában a táji rendszer egyensúlyállapotának vizsgálatával kezdődik. Ez az egyensúlyi állapot alapvetően függ a táj érzékenységétől, sérülékenységétől és a beavatkozás intenzitásának mértékétől. A tájterhelési módok mérése tehát a tájban bekövetkező változások minőségi és mennyiségi indikátorokkal történik. A sérülékenység és a kockázati tényezők függvényében beszélhetünk optimális tájhasználatokról, valamint a táj alul, illetve túl használatáról.

Irodalomjegyzék

Konkolyné Gyuró É - Duray B - Jombach S. 2006.  A táj identitása. Kultúra és esztétika szerepe a tájkarakter alakulásában. 3. Magyar Földrajzi Konferencia szeptember 6-7. BudapestGéczi, R., Bódis, K. (2003): Környezeti monitoring Verespatak környékén. ISBN 973-26-0734-3, Kriterion & Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár.