A tájhasználat-változás modellezésének eredményeképpen a domináns tájhasználatokkal jellemezhető felszínborítási típusok időbeli átalakulása és az átalakulás területi elhelyezkedése vizsgálható. 

4.2.10 ábra. Tájhasználat-változás (mezőgazdasági expanzió forgatókönyv esetén)

Az alábbi animációs példában Nagy-Berek 2012-2037 időszakban lejátszódó tájváltozásai követhetők nyomon, egy esetleges agrárdominanciájú tájhasználati forgatókönyv megvalósulása esetén. Miután nincs területhasználati korlátozás, amellyel megakadályozható lenne az érzékeny területnek számító Natura 2000 zóna tájátalakulása (sraffozott területek), ezeken a helyeken, várhatóan az erdőterületek csökkenése következik be, mégpedig a szántóföldi hasznosítású területek javára.

4.2.1 animáció. Tájhasználat-változás (mezőgazdasági expanzió forgatókönyv esetén)

Az alábbi animációs példában Nagy-Berek tájtöréneti múltjához illeszkedő forgatókönyv („vizes") érvényesül, amely alapján elsődlegesen a táj korábbi, jellemzően vizes területeinek visszaállítása a cél. A tájhasználatok versenyében, ebben az esetben az állandóan, illetve időszakosan vízzel borított területek kialakulása lesz a meghatározó.

4.2.2 animáció. Tájhasználat-változás ("vizes" forgatókönyv esetén)

A tájváltozások allokációja általában az optimális tájhasználat jövőben realizálódó statikus megvalósítását eredményezik. Az optimális tájhasználat és a jelenlegi fejlesztési javaslatok összevetése segít a tervezett tájhasználati alternatíva kialakításakor szükséges helykiválasztásban és feltételeinek kialakításában. A szimuláció során a különböző tájhasználati politikák forgatókönyveinek megfelelően lefuttatott modellek tájhasználati konfigurációi értékelhetők.

A modell értékelése során azokat a feltételrendszereket határozzuk meg, amelyek a kívánt tájhasználati alternatíva megvalósítását lehetővé teszik. A közeljövő fejlesztési terveivel való esetleges tájhasználati konfliktus nevezzük a tájhasználat „hot-spotjainak". E, más néven forró pontok kijelölése segít abban, hogy a későbbi kutatást a legmegfelelőbb területre és tájhasználati rendszerre irányítsa. A tájhasználat-változás ilyen „hot-spotjai" azok a területek, amelyek intenzív átalakulása nagy valószínűséggel bekövetkezik.