A mozaikos élőhely előnyös a biodiverzitás fenntartása szempontjából. Ugyanakkor bekövetkezhet a területhasználatok során olyan szituáció is, amikor a mozaikos tájszerkezet túlzott feldarabolódásával már a természetes ökotópok léte kerül veszélybe. Az elkülönülési folyamatot, attól függően, hogy az mekkora területen és mennyi idő alatt játszódik le, az ökológia fragmentálódásnak, illetve fragmentációnak nevezi.

Az élőhelyek fragmentálódása (elkülönülése) nagy területen és hosszú (földtörténeti) idő alatt lejátszódó folyamat, amely egyes fajpopulációk eltűnéséhez, kipusztulásához vezethet annak következtében, hogy a minimális populációnagyság eltartásához szükséges tér megszűnik.

A fragmentáció kisebb tér- és időléptékű folyamat, jellemzően a különböző emberi területhasználatok során fordul elő, amikor a természetes élőhelyek feldarabolódnak, ezáltal szigetszerűen foltokat alkotva a kultúrtájban.

A leggyakoribb fragmentációt okozó antropogén tevékenységek a mezőgazdasági földhasználati rendszerek kialakulása, az urbanizáció, a különböző környezetszennyezések, erdőirtás, valamint az élőhelyek tájidegen fajokkal való betelepítése. Gyakori eset a különböző erdőtüzek miatt bekövetkező fragmentáció.

1.4.1 ábra. Fragmentáció