A populáció túléléséhez szükséges területnagyság és a populáció egyedeinek testnagysága között - értelemszerűen - pozitív kapcsolat áll fenn. A biotópok elszigetelődését, kapcsolataik megszűnését hivatott a biotóp-hálózati rendszer megakadályozni, és az elkülönült populációk közötti kapcsolatokat fenntartani (lásd: 4.3. lecke).

A biotóphálózat lényeges elemei a biotópokat összekötő zöldfolyosók (lásd: 1.11. lecke). Ezek a tájszerkezeti elemek biztosítják az átjárhatóságot az állatok számára, amelyek diszperziós képessége összefüggésben áll az élőhelyük stabilitásával. Időszakos élőhelyeken általában mozgékony és/vagy igen jó diszperziós képességgel rendelkező fajok találhatók. Ezzel szemben az állandó élőhelyek fajainak diszperziós képessége gyakran csekély (Ángyán et al. 2003).

A zöldfolyosó a táj lineáris elemeinek a hálózata, amely az ökológiai, rekreációs, kulturális, esztétikai vagy más célú hasznosítást a fenntartható tájhasznosítással összhangba tudja hozni.