Habár az állattartás elsődleges célja a tenyésztéssel történő állatszaporulat növelése, ugyanakkor a gazdálkodás során egyre gyakoribbá válik az adott térség növényzetének produktivitás, illetve tápanyag fenntartása is. Azokon a rossz termőhelyi adottságú területeken, ahol a szántás, vetés és a trágyázás nem gazdaságos, a táj valamilyen alternatív módon való fenntartása javasolt. Ilyen, úgynevezett alternatív tájgazdálkodási módok:

• a táj újra-intenzifikációjának is nevezett, magas technológiai szintű, ökológiai szemléletű gazdálkodás;
• az energia-alapanyag célú energianövény-termesztés, illetve erdősítés;
• történeti és természeti tájak megőrzését célzó tájesztétikai beavatkozások;
• a biotikus és abiotikus természeti erőforrások megőrzését és hatékony kihasználását lehetővé tevő tevékenységek;
• és a rekreációs célú hasznosítás.

Az extenzív állattartás e fenti szempontok közül az utolsó háromhoz járul hozzá hatékonyan. Összehasonlítás képen az 3.14.1. táblázatban szereplő tájgazdálkodási módok, a vegetáció fenntartásához és faji összetételének alakulásához való hozzájárulása alapján az alábbiak szerint alakulnak. 

3.14.1 táblázat. Füves puszták kezelési módjainak összehasonlítása (Wiegleb és Berg 1998)

Tájfenntartási mód Regenerációs potenciál Cserjék, bokrok eltávolítása Tápérték Faji diverzitás Fizikai beavatkozással járó technikák         Talajréteg-eltávolítás Jó, de lassú Jó Erősen csökkenő Csökkenő Égetés Jó Jó Erősen csökkenő Feltételesen növekvő Talajtakarás Jó Többnyire jó Kissé növekvő Csökkenő Kaszállás Jó, de lassú Szegényes Enyhén csökkenő Csökkenő Állattartással történő kezelés         Juhlegeltetés Jó Közepes Enyhén csökkenő Növekvő

 

Az őshonos állatfajokkal történő élőhely- és tájfenntartó legeltetésnek számos előnye létezik, amely az alábbiakban foglalhatók össze:

• a rugalmas legeltetési szokásokkal megőrizhető a táj szerkezeti sokszínűsége, mozaikossága;
• az állatok mobilitása lehetővé teszi a tevékenység területi áthelyezését;
• a kérődzők helyváltoztatással járó legeltetése révén lehetőség van nehezen megközelíthető és/vagy nagy lejtőszögű területek elérésére is;
• a legeltetés multiplikátor jellegű tevékenység, azaz a tájfenntartás mellett az állathússal, tejjel, gyapjúval és egyéb továbbhasznosítható alapanyagokkal szolgálnak;
• a legeltetés turisztika látványosság is lehet;
• az őshonos állatfajok nem csak kulturális és történelmi értéket képviselnek, de fontos génrezervátumok is.