A konvencionális mezőgazdálkodási módtól eltérő extenzív állattartási módok nem csak termék előállításra (hús, tej, gyapjú stb.) alkalmasak, hanem egyszerre fajtamegőrzést és alacsony intenzitású tájhasználat révén, élőhely védelmet is biztosítanak. Hazánkban legelterjedtebb és egyben legősibb állatokkal történő tájgazdálkodási típus a pásztorkodás és a háztáji állattartás. A sertés- vagy baromfitartás olyan előnyökkel járnak, melynek eredményeképpen egyszerre biztosítottak az élelem és a továbbhasznosítható nyersanyagok, miközben a természeti erőforrásaink is fenntarthatóan rendelkezésre állnak. A háziasított állatfajok, különösen az őshonos állatok kiválóan alkalmasak a ritka és veszélyeztetett élőhelyek fenntartására. Ezek az élőhelyek (pl. az erdőket követő füves puszták) elsősorban a tájhasználati formák függvényében fejlődnek évszázadokon keresztül. Ebből következően ezek az élőhelyek úgy őrizhetők meg hosszú távon, ha a korábbi használatok ugyanakkora intenzitással folytatódnak a jövőben is.

Irodalomjegyzék

Ángyán J. - Tardy J. - Vajnáné Madarassy A. (szerk.) 2003: Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 625 p.

Csukás, Z. 1935: A gazdasági baromfiak tenyésztése. „Pátria" Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt. Budapest

Wiegleb, G - Berg, W 1998: Land Use and Habitat Management by Animals. Lecture note. Brandenburgische Technische Universitat, Cottbus