Bár természetes tényezők (pl. a napsugárzás intenzitásának változása, a vulkáni tevékenységek stb.) is hozzájárulnak a klímaváltozáshoz, a Föld éghajlati rendszerével foglalkozó kutatások többé-kevésbé egyöntetűen az antropogén hatást említik a globális felmelegedés fő okozójaként. A folyamatra utaló jelek (a levegő- és óceán-hőmérséklet emelkedése, a hó- és jégtakaró olvadása és az átlagos tengerszint emelkedése) ma már cáfolhatatlan bizonyítékai az ember meghatározó szerepének, aki a hosszú légköri tartózkodási idejű üvegházgázok (CO2, CH4), a troposzférikus ózon és a CH4-ből származó sztratoszférikus vízgőz kibocsátásával, valamint a felszínalbedo megváltoztatásával a hőmérséklet 0,74 °C-os értékű növekedéséhez járul hozzá.

A legfajsúlyosabb antropogén klímamódosító tevékenység az ún. üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása a Föld légkörébe.

Ugyanakkor az is bizonyos, hogy a napjainkban zajló éghajlatváltozás-mérséklő stratégiák és egyéb kapcsolódó intézkedések bevezetése ellenére az ÜHG-kibocsátás az elkövetkezendő évtizedekben tovább fog nőni. E gázok csökkentésére komoly gazdasági potenciál létezik, amelyet csak az összes szektor együttesen tud elérni.

Az ember klímaváltozásban betöltött szerepe tehát ma már tudományosan is igazolt, ami közvetetten a gleccserek, jégsapkák és a jégtakaróval borított területek csökkenését és a tengerszint emelkedését jelenti.