A melegebb és szárazabb vidékeken a tenyészidőszak rövidülésével a termésben bizonyos károk adódhatnak, a csapadék mennyiségének bizonytalansága kiszámíthatatlanná teszi a termelést. A tengervízszint emelkedése és az emberiség minél nagyobb térfoglalása miatt veszélybe kerültek a tengerparti nedves élőhelyek, és nem kevésbé veszélyeztetettek az ott lévő települések is.

Bizonyos ökológiai rendszerek rugalmatlanok az intenzív felmelegedéssel szemben, ezekben jelentős zavarok következhetnek be, fokozott a kihalási veszély és az ökológiai energia- és anyagáramban is anomáliák alakulhatnak ki. A bioszféra szerkezete, produktivitása és szénmérlege sokkal sérülékenyebb, mint azt korábban gondolták. A megújuló képesség biztosításával és a tájháztartás teljesítő-képességének megőrzésével lehet a leginkább adaptálódni a klímaváltozáshoz.

A változások tovább éreztetik hatásukat az agráriumban és az élelmiszertermelésben. Az alacsonyabb szélességi körökön a termelés csökkeni fog, északabbra viszont nőni. A várható aszályok és áradások tovább nehezítik majd a lokális termőterületeket, főleg az alacsonyabb fejlettségi szinten lévő régiókban. Ezeken a területeken különböző kultúrnövény-változatok bevezetésével és az ültetési idők megváltoztatása révén érhető el a gabonafélék megfelelő terméshozama.

A fenntartható fejlődés csökkentheti az éghajlatváltozással szembeni sérülékenységet, és az éghajlatváltozás hátráltathatja a nemzetek fenntartható fejlődési lehetőségét.