Az ökológiai stabilitás megőrzése és fejlesztése céljából a táj eltartó képességét figyelembe vevő és az optimális tájháztartást lehetővé tevő földhasználat kialakítás alapvetően a természeteshez közeli tájpotenciál kihasználásával és továbbfejlesztésével érhető el. A zöldterület-hálózat kialakítása rendkívül jelentős, egyrészt a CO2-megkötés és a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás miatt, másrészt pedig az élhető környezet kialakítása céljából.

Az ökológiai hálózat bővítése egyrészt a rendszer részelemeinek, másrészt azok funkcióinak a bővítését jelenti. Az egyes részelemek bővítése néha fizikai korlátokba ütközik, (pl. védett területek magterületei esetén), védelmi funkciójuk azonban új tartalommal tölthető fel. Az ökológiai hálózat pufferzónái és az ökológiai folyosók, mind területi szempontból (újabb területek bekapcsolásával), mind funkcionálisan (a funkciók tartalmának megújításával, új funkciók megjelenítésével) egyaránt bővíthetők. A különböző mértékben degradált vagy teljesen átalakított vizes vagy szárazföldi természeti ökoszisztémák rehabilitációja, rekonstrukciója és kreációja biodiverzitást növelő tevékenység.

Az ökológiai hálózat bővítésének három alaptípusát különböztethetjük meg, amelyek az alábbiak:

1. Fenntartható területhasználat-rendszer kialakítása konverzióval.
2. Jelenlegi természetközeli területek megőrzése funkcióbővítéssel.
3. Szikes és szikesedésre hajlamos talajú területek extenzifikációja.